Beáta

(juvenilia)
Beáta Beáta ahogy én szeretlek
 
nincs arra nincs hangja arra tengereknek
nincs hely elég nincs hely az én szobámban
 
nincs szó elég nincs szó a félhomályban
te neveden szólít mind valaki alszik
 
te megjelensz ha a láng kialszik
a te látásod Beáta álomlátás
 
jó ellenkezés és hő hozzádbocsátás
te ki vagy a múzsa ki ha vannak múzsák
 
te vagy örök-az ha van örök ifjúság
repeső szorongás mely szívemen megül:
 
hogy jaj elveszítlek megismeretlenül!
te méz a szájban ahogy a méz elolvad
 
olyan leszel olyan mikor elrabollak
ahogy a nyelv a nyelv mártakoz a mézben
 
beleped ízlelőkém leped egészen
adod lábaidnak gázolgós járását
 
szárbaszökő szép comb sudarasodását
merengésem marka közbüle ólálog:
 
megtagadnál tőlem ennyi gazdagságot?
íves tomporodnak el-s aláhajlását
 
hogy ne csak a szemem: minden-tükrök lássák
hogy ne csak a bolyhok – nyelvek is ízleljék
 
nyildokló méhednek nyákos gerjedelmét
már nem térsz ki annak ha mi benned bujkál
 
hogy karjaim közt tennen-máglyádba hulljál
s tanulj buján örülve meghalni szépen
 
mint Szémélé a főistenség kezében
oltár előtt villámtűz miként a tolvajt
 
lesújt a tűz le ha elkívánkozol majd
s lesújtja a tűz ki tőlem elkívánna –
 
sírj! üvölts! szeress! kulcsolj körül! Beáta
Beáta Beáta ahogy én szeretlek
 
nincs arra nincs hangja arra tengereknek
nincs hely elég nincs hely az én szobámban
 
nincs szó elég nincs szó a félhomályban
 

(1932)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]