Vesztaszűz

papnő oly hófehér vagy oly szűzi Vesztál hogy nincs hozzád méltó márvány piedesztál oszloptemplomodnak mély öböl fülkéje! bronzarany trónoddal felderengő éje!   súlyos csend-szemérem füle van a falnak: – rajtam borzongással átjáró fuvallat – már csak egyet tapsolj – végórám ütője: merednem korbácsra! merednem a tőrre!   már csak füstjének oly eleven a sodra hogy félve emelem szemem triposzodra már csak csarnokodnak kísértet kongása sarud toppantása – megfutamodásra!   nem tudom mi hajt így: be! beljebb! előre! holott tudom mi vár a szentségtörőre …Márvány ülőszéken melyen elomoltál ültőhelyed nékem doborulat-oltár …Márvány ülőszéken van elmélődésed szoborredőiddel ingerembe vésed   szent-illethetetlen szibillás alakod – azt ha babrálhatnám végig mint a vakok papnői peplumod öledet övezze! – azt ha lebonthatnám s lennék megkövezve   legyen meg sorsom mit felőlem elvégzett – lebomló-mezítlen Ékes Alulnézet!   papnő oly hófehér vagy oly szűzi Vesztál hogy nincs hozzád méltó márvány piedesztál