A vén kéregető balladája

deák voltam és jurátus fokosom is akkurátus rogyott csizsmám volt a státus: fizette a Magisztrátus annál voltam üdvégy-bojtár kamra kinek és prófunt jár arany tallér selyem talár – többet ér a Hivatalnál! bőkezű az én nemesem instállásra érdemessen megcsiklándom – hadd nevessen s tubákolva prüsszenthessen sülve-főve pappal-bölccsel jó komám a városfelcser ügyes-bajos nép kilincsel s kolendál a kaska kinccsel volt egy árnyas lugaskertem – hol emeltem hol kevertem: megdupláztam mind elvertem – Fortunám ne hagyna cserben! – akkor ér a szomor bánat felmondtak a komornának – haj! leányban far-formának se cirmosabb se cincásabb! – hát a papnét vígasztalám ott b…tam meg úrasztalán rámjő fölém lejő alám: káró-kérő öreganyám! úri manér: szól az ének járom vélek a minétet dámák nekivetkezének s feladni kegyeskedének ama perselyt mely sikáros nem árulja olajkáros! csókpereme szőrénszálas szőrénszálán meghimbállós – jurátusság – hej! gyöngyélet sor gyöngy: egybekeresgéllek! cudar hadak kiheréltek járni hál belém a lélek… somfordálok súnyt-félszegen úr-fertályos szép részeken s fel is kötöm seggrészegen magam – leljem kampósszegem csiholj csizsmám szeggel kovát s nyergeld apostolok lovát! templomtéri Szentháromság oszlopánál – lódulj tovább erre-hordó rossz jeges szél: sír-rí!… Sarkon kéregessél – Miurunkra! félpénzt tes’vér! – ez sem esmér… az sem esmér…