Hajdanidők balladája

ha íly szépen összegyűltünk ne gyűljünk hiába legyen úgy mint egykoron volt szép klapanciába’! ami arcra írva legyen ő-arcára rá van egy szegény nő ahol megyen s morgicsál magában   mikor bőven volt a kása dúskált hajdinában: szép-hajdanta hajnalonta szűzi-hajdanában! rózsafüzért úgy pergeti: gyöngy a gyönge kézbe’ a puzdrája eredeti s ivor kelevéze – sűrűn voltak a várromok sűrűdebb a kása! amaz Öreg Liliomot magasra-tartásra úgy tanulta oltalmazni nősző daliáktul és ha rájuk jő a baszdi – vers író deáktul   ki pártában nem maradhat bőriben nem férő nem jár annak jut olyannak grófi gazdag kérő megőrözve kontyocskája őszbecsavarodva göndör-ősz a kismacskája: öle gödre-odva gerjedelmet szemérmessen – hevülést palástol úgy is kell hogy térdreessen Úrfelmutatáskor Sátán Úrfi lyukra-forgó Dákójátul ója combja közt egy jóllakott pók s annak pókhálója   se cukorra se kávéra – nem költ piperére be-betér a rórátéra rógál Mizerére ha éhomra gyónhatnékkal összerándult gyomra úgy korog hogy kukorékol – hasán összefonva mozgatja a szentolvasót ima-kulcsolással: merre árnya végigoson lesi ablak s házsor – ami arcra írva legyen ő-arcára rá van egy szegény nő ahol megyen s morgicsál magában