Vízivóknak való

Elhull a virág

az élet dolga az eliramlás

mit csudálkoznál költőm ezen?

a semmi testé: a romlás – elomlás

szórás nyelettetés:

a térözön

nincs örökhagyód (te légüres tér)

ki „öröklétet” majd rádirat

hogy a csillagvilágból integessél

a csillagvilágok

csordáinak

nem lesz kísértet-trabant belőled

se tejút-araszoló asztroláb

az űrsikoltással kell beérned:

ne – szombati seprű-

nyél alád

nyargalj nyargalj ríddogálj az éjben

hogy örvények éggé köpüljenek

míg nem léssz az özön ég Ridegében

a halandóságnak

– hadüzenet

Oszlás

ágyam a Prokrusztész-végtelen

s elnyújtakozom a légtelen

tüdőidőtlen szomjakon

s idétlen-étlen: nem lakom

hol többé nem mondom ég velem

oly vaktér fekete égtelen

az űr – galaktikon-árjain

s interkozmion-kvázárjain

se jég se jégvirág nem terem:

permafroszt-alatti égverem:

ez aszimptotális ferdeség –

a lét ez a szanaszerteség

szférám e porlás az éteren

az én éntelen ittlételem

üdvöm nem üdv / áldás / áldozat

sömörgözésem se kárhozat

a vérség térség oly vértelen

hol mit ér az ér az értelem

legszebb dob-csinvat a tarlatán

írmag se! pap sámán sarlatán

monászom szétrázom-szétverem

ágyam a Prokrusztész-végtelen

Végakarat

ha elközelg amaz óra

langyos feredővízzel vonásig bronzkádam szolgáló rabommal megtölteni gondoskodjatok

bronzkádam langyos feredője mellé felvizezetlen bort ezüsttalpas szaruserlegembe odakészíteni ne restelljetek

s akkor majd, benne, emebben megmerülvén s megkedvesedve tőle, amattól: majd akkor

javatokra – Epikurosz urunk tőn miként – végrendelkezni tán még lesz erőm

Nyeles harang

Londonban a Szent Sír (St Sepulchre’s) templomában tartották a halálraítéltek nyeles lélekharangját. A harangot 1605-ben Robert Dowe adományozta a templomnak. Az akkor tetemes összegnek számító 50 font sterlinges alapítványához csatolt pecsétes okmányban meghagyta, hogy a szomszédos Newgate Börtön siralomházi pincetömlöcének gádoránál, amikor a templom nagyharangja kondul, éjfélkor és ébresztőre, hajnalban a nyeles haranggal figyelmeztessék a kivégzendőket, hogy a végső töredelem küszöbére érkeztek. A harangozó káplánnak minden strófa után meg kellett ráznia öles harangját és a pincefolyosón végigmenet minden tömlöcajtó kukucskálóján bekajátani a búcsúrigmusokat, rendre, amint következik –

siralomház népe!

jaj hogy mi vár rátok!

készüljetek: harang

üti végórátok!

vigyázz: megimádkozz!

te végidőd betőtt

mihamar megjelensz

Mindenhatód előtt

ó én gyolkolásért

késsel – mellverdeső –

kiért rám záporoz

tűz és szikra eső

angyalcsinálásért

– én falu-boszorka –

méltó hogy rámásít

bősz gyehenna torka

jószág elhajtásért

sok ló elkötésért

lángból ingerkedő

sátánpofa késért

mivel nagy inségben

mértem hamis latra

kelletik szánkáznom

molnár-kárhozatra

magamnak dézsmáltam

másét bitoroltam:

adom kamatostul

– kiterítve holtan

éjféli rablásért

ölő betörőnek

verő sátánhajdúk

tízével rájőnek

ahány özvegy árva

apja-urán ríhat:

ezerannyi évig

zsaráttal borítnak

ki Földön fejével

– zsivány haramia! –

lelkével kell Poklon

sírván lakolnia

könyörülj énrajtam

országháborítón!

bitófán száradnom:

az lesz jámborítóm

jaj szegény szülém is

így kilógva lásson!

Igaz Bírám előtt

nincsen megállásom

tekénts tenmagadba

s megbánd rút bínödet

mert megemelkedék

szép öröktűz veled

már aládfűtöznek

s veres lobogásból

éghetsz – égnekálló

hajjal ki se látszol

meggyónsz-megáldozol:

nincs melletted más már

papnak! térden! végső

számadatolásnál

Szent Sír templom jeles

nyeles harangja szól:

– légyen szennylelkedhez

irgalmatos az Úr

A harangocska 26 kilós: nem hogy nyelénél fogva megkondítani – megemelni is káplán legyen a talpán. Amíg a Newgate Börtönt – 1902-ben – le nem bontották, a nyeles harang híven betartotta az Adományozó rendelkezését.

Fru fru

(a Változatokból – gyermekdalra)

ej te fru fru fru fru fruska

mért vagy olyan makrancoska?

csak mert nincsen dolcsi nálam

és a kislányt felcsinálom?

oly igaz (ha bugyid batiszt)

fizetek mint katonatiszt

s leteszem a nagy eskümet

rajta már a gumi-süveg

csak a vége hegyesedő:

ott a makkos mongolredő

eriszd cseppet! a hegyit csak

híjad beljebb s igazítsad

jaj a hajam se kíméljed

addsza szád a fru fru mélyed

addsza méhed fru fru májad:

dűlt tükörben most komáljad

ahogy fru fru segged rázod

tűzoltókat fellármázod!

csendesedjél s rámkerülve

pihenj rajtam-s Benne ülve

ej te fru fru fru fru fruska

– szopott gombóc májgaluska

Omninescientia

én mint Herkules fojt

kígyót bölcsejében

Tudást és tudóját

ölni Földön-Égen:

pólyán butulási

fogadalmat tettem

hogy mindentudáson

ne érhessen tetten

senki – ne oktassam

ki nagy fontoskodva

űrrel legyen teli

agyam minden odva

már babakocsimban

bőszen megfogadtam:

ezer hibát minden

házifeladatban!

skólán szégyenpadba’

se maradok veszteg

s égigérő szamár-

füleket növesztek

SANCTA SIMPLICITAS!

legyek elképesztő

hogy mely szent botorság

istennek sem tetsző

strébert csípem-rúgom

cselgánccsal verekszem

rosszlányok tüzénél

túl korán melegszem

legyen a Tudásnak

kimutatkozásom:

ne jártassam eszem

azon – mindig máson

tán kiprédikálnak

tán kiátkoznának

– maradok a bűnben

surmó suvernyáknak

én már a bölcsőben

szentül megfogadtam

maradok sületlen

és mindentudatlan

áskálnak ellenem

tanítók tanárok?!

egyet is – szétverem! –

hol előtalálok

oszlopos egyetem

auláját lerántom

rektort dékánt verem

hasmánton-haránton

Tudás hambárjából

mit előttem feltárt:

püfölök professzort

szétszedem a szertárt

Nagymélcsás Urakat

bukott angyal-jogon

lábom elé hanyat-

lani parancsolom

tudori talárban

ha elém lekushad

paríroz nekem az

akadémikus had

tölcsérrel tudományt

fejembe íly gonosz

szerrel ne töltögess

ravasz paidagogosz

most kérj bocsánatot

tőlem sivalkodva

míg füled cibálom

s tököd a markomba’

„diplomád” a fétis?!

no – marsol felétek

hogy már a felét is

megelégelnétek:

röf-döf sokasággal

támad a kevésre

Rosszcsontok Országos

Összeesküvése

Fel Világ Tudatlan-

jai! Fel! Zsinatra!

butálkodjunk ahogy

isten tudnunk adta

írók és könyveik:

jöjj Tabula Ráza!

égjen a lexikon

tudástok Tárháza

essen egy-egy máglya

egy-egy könyvre-főre

s bár az öklét rázza:

rajta szerkesztője

lángba a matekost

– nagy körme-meresztő! –

ne: szorzótáblája!

bele palavessző!

maró mindentudás

füstje istenfáját:

gyújtsd rá a cudarra

könyvtárpalotáját

hajítsd a lángjába

könyvtáros őkelmét

– ezzel ünnepeljük

Buták Győzedelmét…!

Korszakos Tudásra

vasfüggöny lecsattan –

ezt már a bölcsőben

szentül megfogadtam

Hajdanidők balladája

ha íly szépen összegyűltünk ne gyűljünk hiába

legyen úgy mint egykoron volt szép klapanciába’!

ami arcra írva legyen ő-arcára rá van

egy szegény nő ahol megyen s morgicsál magában

mikor bőven volt a kása dúskált hajdinában:

szép-hajdanta hajnalonta szűzi-hajdanában!

rózsafüzért úgy pergeti: gyöngy a gyönge kézbe’

a puzdrája eredeti s ivor kelevéze –

sűrűn voltak a várromok sűrűdebb a kása!

amaz Öreg Liliomot magasra-tartásra

úgy tanulta oltalmazni nősző daliáktul

és ha rájuk jő a baszdi – vers író deáktul

ki pártában nem maradhat bőriben nem férő

nem jár annak jut olyannak grófi gazdag kérő

megőrözve kontyocskája őszbecsavarodva

göndör-ősz a kismacskája: öle gödre-odva

gerjedelmet szemérmessen – hevülést palástol

úgy is kell hogy térdreessen Úrfelmutatáskor

Sátán Úrfi lyukra-forgó Dákójátul ója

combja közt egy jóllakott pók s annak pókhálója

se cukorra se kávéra – nem költ piperére

be-betér a rórátéra rógál Mizerére

ha éhomra gyónhatnékkal összerándult gyomra

úgy korog hogy kukorékol – hasán összefonva

mozgatja a szentolvasót ima-kulcsolással:

merre árnya végigoson lesi ablak s házsor –

ami arcra írva legyen ő-arcára rá van

egy szegény nő ahol megyen s morgicsál magában

A vén kéregető balladája

deák voltam és jurátus

fokosom is akkurátus

rogyott csizsmám volt a státus:

fizette a Magisztrátus

annál voltam üdvégy-bojtár

kamra kinek és prófunt jár

arany tallér selyem talár

– többet ér a Hivatalnál!

bőkezű az én nemesem

instállásra érdemessen

megcsiklándom – hadd nevessen

s tubákolva prüsszenthessen

sülve-főve pappal-bölccsel

jó komám a városfelcser

ügyes-bajos nép kilincsel

s kolendál a kaska kinccsel

volt egy árnyas lugaskertem –

hol emeltem hol kevertem:

megdupláztam mind elvertem

– Fortunám ne hagyna cserben! –

akkor ér a szomor bánat

felmondtak a komornának

– haj! leányban far-formának

se cirmosabb se cincásabb! –

hát a papnét vígasztalám

ott b…tam meg úrasztalán

rámjő fölém lejő alám:

káró-kérő öreganyám!

úri manér: szól az ének

járom vélek a minétet

dámák nekivetkezének

s feladni kegyeskedének

ama perselyt mely sikáros

nem árulja olajkáros!

csókpereme szőrénszálas

szőrénszálán meghimbállós –

jurátusság – hej! gyöngyélet

sor gyöngy: egybekeresgéllek!

cudar hadak kiheréltek

járni hál belém a lélek…

somfordálok súnyt-félszegen

úr-fertályos szép részeken

s fel is kötöm seggrészegen

magam – leljem kampósszegem

csiholj csizsmám szeggel kovát

s nyergeld apostolok lovát!

templomtéri Szentháromság

oszlopánál – lódulj tovább

erre-hordó rossz jeges szél:

sír-rí!… Sarkon kéregessél

– Miurunkra! félpénzt tes’vér! –

ez sem esmér… az sem esmér…

Enyelgés Makucsán

LÁJOS

Jóreggelt tubicám!

hogy van a rigolyád?

AMÁLIA

Tubicád a halál

mék lábbal keltél fel?

LÁJOS

Mind a kettő balik!

él-e még a család?

AMÁLIA

Te-komáid tennap

láb alul tették el

LÁJOS

Hát a derékfájás?

AMÁLIA

Fartőbe nyillalik

LÁJOS

Nyilalld vissza!

AMÁLIA

Szót se!

megfojtlak te durák!

LÁJOS

Lebabázott-e már:

jányodrul mi hallik?

AMÁLIA

Aztat b.szkuráljad:

az ivócimborád!

LÁJOS

Adssza ragya képed

anyjuk: hadd puszillak!

AMÁLIA

Be teszed a szépet –

LÁJOS

Be én: beteszem Azt!

AMÁLIA

A rosseb belétek –

LÁJOS

Málcsim! Aranycsillag!

AMÁLIA

S mi mocsok beszéded:

nézzék már a pimaszt –

LÁJOS

Meg sem is üsmernéd

Málcsim: Lájosodat?

Meggárgyult a szentem:

el – elment az esze!…

AMÁLIA

Szented a nehézség

az amék hasogat:

szemed kaparom ki –

nesze! nesze! nesze! – – –

LÁJOS

Ijj!… az árgyélusát

rusnya tíz körmödnek!

AMÁLIA

kupánváglak!

LÁJOS

Málcsi!

AMÁLIA

Nálam ne próbálkozz!

kezemben a husáng:

közeljössz – megöllek!

LÁJOS

Én meg hozzádvágom

e jó puha vánkost!

Le a sodrófával s

dűlj ágyon hanyattast:

Nédd-e! Én-husángom!

Ni! Felédlóbálom!

AMÁLIA

Hogy a szegényember

jányát jól megb.aszhasd…?!

ne tedd ezt Lájosom

ne tedd vélem párom…

Nem sül ki a szemed:

már felémlóbálnád?

LÁJOS

Hát! Sodrófa ez is!

AMÁLIA

Még látnom is vétek!

LÁJOS

Ágyra veled Málcsim

s alád három párnát –

AMÁLIA

Ejszen hogyha hagynám

lábrul levennétek… –

LÁJOS

Békülj tubarózsám:

elhúzval a firhang!

AMÁLIA

El de csak félig val

s valagam kilátszik… –

LÁJOS

Kerülj a bökőmre:

abban van a furfang –

AMÁLIA

Megbánom!

LÁJOS

Nem bánod:

háglak vesperáig!

Vízivóknak való

patak partján

a toportyán

csemcseg élet

öröm-kortyán

tiszta víz-e?

jó az íze!

üdítő hogy

szomja-űzze

gyönge ágnak

gyöngye árad:

millió éves

évjárat

húsnak jója

csont hajója:

vagyunk élet

csobolyója

abba gomba

alattomba’

nincs – se vírus

atombomba

merülj csésze

feledésbe

oltalmából

üdítése

párállásba-

olvadása:

percnyi élet –

tűző násfa!

egy csepp voltam

vándoroltam

élve-holtan

elomoltam

ittam míglen

örömiglen

megadatott

elperegnem

legyen csend és

áldás-zengés

áldásmondó

elmerengés

part apálya

volt a pálya

– magyarok

Mirandolája! –

patak partján

a toportyán

csemcseg élet

üröm-kortyán

Virágszál

szép szeretőm ha elhágy

szöges deszka vetett ágy

túladok a széplányon

s életem is elhányom

talizmán meg amulett

mindahánya hamu lett

erdőégés szikrázzon

élek én és nem fázom

hullócsillag csíkja fut

égből estem: sírjatok

búgócsiga-zene zeng

eltanyáznék idelent

annak aki kandikál

még-egy élet kidukál

fél-szeletnyi kis falat

földi élet-futamat

ángyikámnak szóljatok

megszülettem itt vagyok

(álomdiktandó 1990 07 02)