|
Károlyi Amynak
a legvégén, amikor már semmire sem volt – csak arra maradt ideje, hogy az idő
telését-múlását figyelje
a telés-múlás figyelése a figyelem oly torlódását eredményezte, hogy már csak a
múlás belemúlása a telésbe felemésztette minden idejét
majd amikor nem győzte már és az idő kevésnek bizonyult önnönmaga telése-múlása figyelésére, feladta a küzdelmet
az ömledező lét odaadó figyelmetlenségének szentelte minden figyelmét s
onnantova oly szórakozottan peregtek napjai, hogy azok telését-múlását észre se vette
elérkezett az időtlenség partjaira és ez volt az ő megérkezése
|