Ünnep

Hamupipőke

Szidnak szólnak szapulnak

egész héten egész nap

de egy percig vasárnap

megállnak és csodálnak

arcod tükrét figyelik

szemed fényét szeretik

s ha elmúlik a vasárnap

bosszúból eltángálnak

Varjú

Száll az égen varjúpár,

szárnyait kitárva,

azt mondják az okosok,

minden varjú árva,

pedig nem csak úgy lebeg

a két szárny, hiába,

mindenkinek megvan a

maga varjúpárja.

Kakaskirály

Egyet kiált, hallják

a faluban végig,

kettőt kiált, a hajnalt

a hangjához mérik,

vörös sapkája van,

mint Napóleonnak,

és takaros tüzérei

tojásgolyót tojnak.

Kicsi

Jaj de édes jaj de jó

ez a kicsi Anyukó

aranyból van a ruhája

gallyacska a lábaszára

olyan kicsi mint a légy

te is ilyen kicsi légy

Nem ért ő még semmihez

zsemléhez se kiflihez

amit hímez amit hámoz

se a töltöttpaprikához

se amit mond se amit érez

se a kenguru színéhez

lúdhoz lóhoz lábashoz

egyet kérnek – hármat hoz

se a gondhoz se a bajhoz

csak a lábával harangoz

De aztán majd megtanulja

mit csináljon meg az ujja

mit szorítson mit veszítsen

kerítéssel mit kerítsen

mit csináljon egyebet

ábot-bábot rozskenyeret

Család

Száll a szél a fák között

megy a hal a tóban,

emberekben száz között

legalább egy jó van,

ne mérgelődj, ne köszönj,

minden ember alszik,

alvó ablakok között

megtalálod azt is.

Három gyerek nem gyerek

csak úgy szép, ha négy van,

csak az tudja igazán,

akinek elég van,

de ha ülve látszanak

asztalnál derékban,

nálunk meg a királyok-

nál is jobb ebéd van.

Asztalomon négy virág,

mindegyikük rózsa,

vörös, piros, rózsaszín,

bíbor takarója,

és ha valamelyikük

nem is volna rózsa,

úgy szeretnék akkor is,

mintha rózsa volna.

Gyerekek

Csofác,

az aki visszapofáz.

Csiriz,

aki mindent kivisz.

Trudi,

a treff-bubi.

Moni

sír, mint a harmoni –

Ugrálnak és bugrálnak,

a hátadon csúszkálnak,

hátulról, mint cowboy-filmek

hősei, nyakadba röpülnek.

Peer-Gyntöt se csípték jobban

vörös manók a bokorban,

nem cibálták, nem gyötörték

bajszát jobban nem pödörték,

gurguláznak, nyávognak,

pohártörést rádfognak,

nincs vége az éneknek,

míg a fejed szét nem megy,

mutogatnak mögötted,

vinnyognak, ködben köhögnek,

lefogják a kezed, ha ütsz,

lámpát oltanak, ha bejössz,

hogyha alszol, csiklandoznak,

ha kérsz valamit: majd holnap!

lábost tesznek a fejedre,

táncolsz köztük, mint a medve,

babahintőporral szórják

be a kezed, az új ruhád,

hajadból lenyisszantanak,

piszkálnak az asztal alatt,

újságodat, ha olvasod

gyufával gyújtják valahol

Trudi, Moni, Csiriz, a srác,

s Csofác, aki visszapofáz.

Bölcsődal

„Nagyon beteg a gyermekem és

esőben áznak a fák. Itt volt

egy fehér úr és azt mondta,

nem gyógyítja meg csak az

álom. Altasd el, ringasd el varázs.”

Dollen, dollen,

bala-bala kotta,

bala-bala kotta

dollen di,

morden, korden

draka taka motta,

draka taka motta

jollen vi.

Börden csulden

kudi rati potta,

kudi rati potta

hander kő,

vulder mönden

kamarida botta,

kamarida botta

rotten dő.

Kordasz vutti

pamarila totta,

kimarila totta

vot-vot hő,

böllen-böllen

kibarila votta,

zubalila votta

rot-rot gő.

Balder, valter

kodariba ritta

rotavita ritta

vul-vul dá,

ötten-mötten

bidi badi csitta,

joka luti csitta

kurdun já.

Gélen dáró

mordilacsi táró,

vötlikati váró

juklen dám,

görden buttó

huldikari járó

bötlibari dáró

dölden rán.

Söröshordó

Volt otthon egy söröshordó,

abból iszogatni volt jó,

abból addig ivott Ottó,

míg maga is söröshordó

lett.

Azóta is annyit hörböl

a sárgavirágú sörből

minden délután elölről,

hogy már a könnye is sörből

van.

Hogy már sírni se mer Ottó,

még azt mondanák, hogy attól

sír, mivel a söröshordó

alakjához lett hasonló.

Nem.

Kék

Esők zuhognak állva,

világ csodája eljő

s a kert végében áll egy

égszínkék utcaseprő.