Kukoricaszár

 

 

 

 

Gyerekszerelem

Pattog a, pattog a kukoricaszár
gyűlik a hamuba a bagi határ.
Őröl az, őröl az öregasszony nyelve,
meg vagyunk idva, megy vagyunk edve.
Keserű levélen a leveli béka
akkorát ugrik, nincs is hozzá létra.
Hőköl a hold is, elúszik a felleg,
tiszta az égbolt, nem nagyon szeretlek,
alig szorítalak, alig érek hozzád,
átugranak könnyen bennünket a bolhák.
Fekszik a puszta, micsoda határ,
a körmünkre ég a kukoricaszár,
harsognak a szárak, a levelek égnek,
kitüntetéseimet odaadnám érted!

 

 

 

Arany csikó

Arany csikó arany tál
mért nem nálam maradtál
mért mentél el szomszédba
mikor elhívott Éva
Ott biztos jobb dolgod van
mint ebben a kuckóban
a homlokod kitetszik
a tomporod melegszik
Mégis itt a vakablak
ahol én simogatlak
mégis itt az asztalka
hová mogyorót raktam ma

 

 

 

Kis kukorica

Kukoricafosztás között
én mindig csak rád gondolok
a kezedre kézfejedre
tördelő tekintetedre
én is fosztom te is fosztod
dolgozunk mint a bolondok
és ha hívnál menjek veled
kerülném a tekinteted
Kukoricafosztás után
szétszéledünk ne gondolj rám
zörög a szél mint a bádog
nem is igaz amit látok.

 

 

 

Kiskatonák

Vettem magamnak
kicsikatonákat,
kék sapkájuk volt a
kicsikatonáknak.
Várakba gyűltek,
homokba álltak,
állogattam a
kicsikatonákat.
Vállperecükben
puska meredt,
olyanok voltak, mint
az emberek.
Meg se mozdultak,
mindig csak álltak,
otthagytam a
kicsikatonákat.
Befödte őket
hóval az éj,
nem volt nyomukban
se ólom, se vér.

 

 

 

Lánykérő

Ti ti
szereti
szere szere
ti ti
Reggel is
este is
télen is és
nyáron is
keze is és
lába is
emez is és
amaz is
Görbe
pörge
fakalappal
mendegélt a
réteken
körbe
körbe
szamarakkal
utazott a
szerelem
piros pipacs pántlikája
kerekedett kalapjára
integetett két kezével
fehérrel és feketével
ti ti
szereti
állandóan
szereti
Integettem
jókedvemben
legyen kész a vacsora!
legyen kész a hordók bora
hajló füvek menyasszonya
mert a kedvem akkora
Láb láb
szarkaláb
muzsikáljunk
legalább
fűzfasíppal
liliommal
mindenféle
limmel-lommal
rózsatövis lesz a verő
hajadszála a hegedű
Íme itt vagyunk
Székünk asztalunk
kacskaringós karikába
a menyasszony udvarába
letettük
Ripsz-ropsz megettük
a galambot süteményt
rigó-husát, mák-lepényt
bemutatjuk
alapostól
kalapostól
az apostol vőlegényt:
ti ti
hirdeti
a falukon a réteken
hogy elfogta a szerelem
legyen övé a ruhája
s amit kíván szeme-szája
szép kisasszony add magad
ölelésre derekad
evésre a táladat
ivásra a poharad
alvásra az ágyadat
Mi elmegyünk
Nincs szeretőnk
Neked legyen
jó szerelem
Üsse kő
az a fő
csak hogy boldog legyen
ő
Ti ti
szere
ti

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]