Kacsaláb

Azt hallottam maholnap üvegezik ajtómat hogy ne kelljen kijárnom elég lesz majd kilátnom varjúszárnyat hósapkát akár hercegek hordhatnák vörös kakast tófeneket hidegtől meggémberedett lábat madárijesztőt vadászokat ki nem lőtt töltényekkel puskájukban pedig milyen nagy puskájuk van Viset-vasat vasutat mikor a dombra fújtat utakat ahogy keresztezik egymás útját Szerdahelyig aranylemezű templomtetőt mit a nap ágyúja lelőtt behemótan mégis ott van ablakomban állandóan ősz csőszt mindenkit akinek tetszik nem tetszik elölről és hátulról aki hallgat aki szól látok fiút gézen-gúzot aki éppen vizet húzott még a mákostésztát is a harmadik házban is nyulakat ahogy ugrálnak a kukoricacsutkákat