Jégcsipkés tél

 

 

 

 

Éli teste

Ideg a hing és
örög a porsó
emeg a rúton
árom horosz ló
Illagász cséri
ezével kel
ikor a mégi
ap négre kel
Gyalszik az ermek
tugrik az áj
tegy izedesnek
szőr alutál
Kisten eményre
ogta a forsót
billanni előle
ár noha mincs sód
Az ág finognak
nugy szuj az agy fél
ár a kokosnak
kelhalni az oncért!

 

 

 

Hídon

(Dórinak, Ritának)

 
Károg a varjú,
reccsen a léc,
két kicsi ember
hova mész?
Két kicsi kendő,
buksi-fejen,
mennyi a heti
jövedelem?
Venni cukorkát,
kékszélü tejet,
pénz markotokban
mennyi lehet?
Télikabát a
térdig se ér,
összefogódzva
a két tenyér,
hangjuk a hóban
harmónikázik,
nevet az egyik,
dünnyög a másik,
egy kicsi fej,
meg egy kicsi fej,
ütődik a kanna,
reszket a tej,
kis nyomokat hagy
a hóban a lábuk,
reccsen a deszka,
ne nézz utánuk.

 

 

 

Kacsaláb

Azt hallottam maholnap
üvegezik ajtómat
hogy ne kelljen kijárnom
elég lesz majd kilátnom
varjúszárnyat hósapkát
akár hercegek hordhatnák
vörös kakast tófeneket
hidegtől meggémberedett
lábat madárijesztőt
vadászokat ki nem lőtt
töltényekkel puskájukban
pedig milyen nagy puskájuk van
Viset-vasat vasutat
mikor a dombra fújtat
utakat ahogy keresztezik
egymás útját Szerdahelyig
aranylemezű templomtetőt
mit a nap ágyúja lelőtt
behemótan mégis ott van
ablakomban állandóan
ősz csőszt mindenkit
akinek tetszik nem tetszik
elölről és hátulról
aki hallgat aki szól
látok fiút gézen-gúzot
aki éppen vizet húzott
még a mákostésztát is
a harmadik házban is
nyulakat ahogy ugrálnak
a kukoricacsutkákat

 

 

 

Mikulás

Miki, Miki, Mikulás,
hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
a csomagban?
Vár rád a gyerekcsapat,
ideadd, odaadd,
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!
Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!
Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!
Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat és ezüst,
csillogó hajad a füst.
Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!
Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutba, hogy legyen időd
hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
a mikulások, gyerekek
cinkostársak legyenek!
Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!
Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törölöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!
A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!
Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!

 

 

 

Széli tánkók

Őri gyerekek
hideregnek a dóban
fén is ázom
vöregedve alóban
Mánkáznak szég
la kábukat idugják
rúgy öpülnek
int a mán a fennyország
Ó harcukon
öpdösnek a rangyalok
hakig nyóban
a szomukban nyaladok
Borra ukom
sijedt ietségemben
vők eg mígan
muhannak el sellettem!

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]