Karcagi mese

Karcag, arany tornyaid hívogatnak. Messze vagy tőlem, távoli vár, távoli várban valaki vár, hangomat hallja, nézi szemem, kockakövekre lép csöndesen, vonatom füttye messze kiált, vár az ablakban, mint a királyt, guggol a tűzhöz, kezét melegíti, hogy a hideg ajtót ki tudja nyitni, oly nagy a szél, oly nagy a zár, azt mondja: nem lehet messzire már.