Hulló hajú ősz

 

 

 

 

Piac

Három ökör áll az úton
behorpadt a paprika
túrót tejet mér a néni
el is kéne adnia
A kosárban összekoccan
az almával a dió
holnap az lesz a nagy tálon
vacsorára ami jó

 

 

 

Kikeriki rét

Kikeriki rétre
nem értem ki mégse
pedig sokat csatangoltam
az erdőben és vadonban
Hol a kikeriki rét
nem is látta senki még
Azt mondta a szakállas
innen oda találhatsz
Mikor kérdeztem a papot
óriás fügét mutatott
A kocsmáros sörbe fojtott
„ne járass velem bolondot”
Sofőr nézett a sok útra
mint borjú az új kapura
A nagyasszony a mami
zsákba akart varratni
A kovácsok kergettek
északnak és keletnek
én meg körömszakadtig
keresgéltem valamit
a bojtárok bojkottáltak
a királyok szalutáltak
a csikósok csiklandoztak
haramiák harangoztak
én fogtam a fák kezét
nincs is kikeriki rét?
Lehullott a fák haja
a tó arca bealvadt
minden istencsudája
rajtam akart hatalmat
Kikeriki rétre
elfutok
ott egy nagy edénybe
elbujok
de a nagy edényből
kilátok
onnan nézem majd a
világot!

 

 

 

Boszorkányok

Rettenetes nehezen
járnak túl az eszemen
és azok kik túljárnak
mindig bennem turkálnak
jó vagyok-e végleg jó
mint a nagybelű dió
nem ett-e meg a féreg
mint bognár az ebédet
kényelmesen egyhelyben
mégis mindig éhesen
rossz vagyok-e végleg rossz
mint a kontár lakatos
akárhány zárt csinálhat
összezárja a házat
aki egyszer oda be
került nem jöhet ki se
Vizsgálgatnak fordítnak
a pofámba ordítnak
hátam mögé kerülnek
boszorkányok seprűznek
kérdezgetnek faggatnak
ördögnek vagy angyalnak
tartanak a sarokban
mindegyikük azon van…
Rossz volnék vagy jó volnék
hurkában a töltelék
Később megromolhatok
ha csipkednek falatot
Lehet hogy csak lázam van
s elmúlik a házamban
hogy ha hazaérkezem
rettenetes nehezen.

 

 

 

A generális

Ott mennek a katonák,
jobbra-balra néznek,
nem szeret az igazán,
aki sose téved.
Mennek csákók, kalapok,
beveszik a várat,
aki szeret igazán,
ezer évig várhat.
Mentéjükön süt a gomb,
úgy ragyog a napban,
aki szeret igazán,
csalódhatsz is abban.
Ott mennek a katonák,
jobbra-balra néznek,
s én mint egy vén kakadu,
nézem az egészet.

 

 

 

Karcagi mese

Karcag,
arany tornyaid hívogatnak.
Messze vagy tőlem,
távoli vár,
távoli várban
valaki vár,
hangomat hallja,
nézi szemem,
kockakövekre
lép csöndesen,
vonatom füttye
messze kiált,
vár az ablakban,
mint a királyt,
guggol a tűzhöz,
kezét melegíti,
hogy a hideg ajtót
ki tudja nyitni,
oly nagy a szél,
oly nagy a zár,
azt mondja: nem lehet
messzire már.

 

 

 

Barátom

Volt egy öreg barátom
jó barát volt belátom
nem ütött meg nem rugdalt
mórikáztunk magunkban
Csak a hajam szétzilálta
nem a kezével csinálta
halkan szólt a szeleknek
és engedelmeskedtek
Csak a szemem befútta
hóval nem láttam útra
nem a szájával csinálta
nem mondta csak kívánta
Csak a fülem befogta
nem két kézre marokra
csak szólott a katonáknak
azok pedig trombitáltak
Volt egy öreg barátom
jó barát volt belátom
ragyognak a csillagok
s egész egyedül vagyok.

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]