Vendégség

Jönnek, jönnek a vendégek, de én tőlük nem félek, a kapuba kiállok és jó estét kívánok! Hogyha elöl jön egy hólyag, megdobálom gombócokkal, hogyha öreglány nyit rám, az is keserüli nyilván, hogyha összesereglenek, a huszár bajszára kenek szilvalekvárt, mézescsókot pedig a bíróra nyomok, zsírral kenem be az ajtót, ragadjanak oda rajkók, rokonoktól sem hátrálok, ostorral közibük vágok, őrnek szólok, akárki jön, annak a képibe lőjjön, a pápának készíttetek rengeteg rumosüveget, azt a fejéhez vagdosom, hogy fusson is, ne csak igyon, vagy amikor együtt ülünk, menyasszonyok, ángyunk-menyünk, kínálok majd, a tálat hozd, s a földre rántom az abroszt, kipingálom a szekrényre, hogy menjenek az alvégre… de ha egy jön, de ha eljön meredeken vagy a lejtőn, az én egyetlen személyem, meghajlok, mint fa az éjben.