Lángsugarú nyár

 

 

 

 

Ez a telek

Ez a telek eladó
egyébre nem is való
hadd rakjon rá az házat
kit még nem ért gyalázat
álljon ki a kapuba
onnan hencegje-fújja
milyen nagy úr őkelme
arany láncát pörgesse

 

 

 

Levél

Sete-suta
vizek ura,
kicsike halász,
ugra-bugra
kisfiúcska,
ugyan mit csinálsz?
Eszed-e már,
ha jön a nyár,
a köménymagot?
Én azóta,
tudsz-e róla,
mily kövér vagyok?
Halászod-e,
megfogod-e
a kék halakat?
Csalod tőrbe,
keszkenőbe
a madarakat?
A méhkasod
gondozgatod?
Pereg-e a méz?
Megszámlálod
a világot?
Milyen messze mész?
Ide-oda
megsózod a
béka üstökét,
hogy megfoghasd,
a hajókat
szereted-e még?
Asztal alatt
húzod magad,
ha jön a verés?
De ez hagyján,
én fiacskám,
nagy vagyok s nehéz.

 

 

 

Vendégség

Jönnek, jönnek a vendégek,
de én tőlük nem félek,
a kapuba kiállok
és jó estét kívánok!
Hogyha elöl jön egy hólyag,
megdobálom gombócokkal,
hogyha öreglány nyit rám,
az is keserüli nyilván,
hogyha összesereglenek,
a huszár bajszára kenek
szilvalekvárt, mézescsókot
pedig a bíróra nyomok,
zsírral kenem be az ajtót,
ragadjanak oda rajkók,
rokonoktól sem hátrálok,
ostorral közibük vágok,
őrnek szólok, akárki jön,
annak a képibe lőjjön,
a pápának készíttetek
rengeteg rumosüveget,
azt a fejéhez vagdosom,
hogy fusson is, ne csak igyon,
vagy amikor együtt ülünk,
menyasszonyok, ángyunk-menyünk,
kínálok majd, a tálat hozd,
s a földre rántom az abroszt,
kipingálom a szekrényre,
hogy menjenek az alvégre…
de ha egy jön, de ha eljön
meredeken vagy a lejtőn,
az én egyetlen személyem,
meghajlok, mint fa az éjben.

 

 

 

Munka

Föl megy az út, le is,
mennyi ember precíz,
meghúzza a vonalakat,
közéjük rajzol lyukakat,
abba ír be számokat,
bosszankodik, ha kimarad.

 

 

 

Kistanya

Csóka jár a kamránkba
a búzánkat dézsmálja
mert nyitva van az ajtó
azon jön be a szajkó
Elhajtom a varjúkat
a kerítés végéről
nem gondolok semmi jót
Dani denevéréről
Holló száll az ég alatt
fára áll és ott marad
kurrog s amíg teheti
ablakunkat figyeli
El van dobva mint a kő
a pacsirta az a fő
az ég nagy-e kicsi-e
elfér benne van helye

 

 

 

Sári bíró

Sári bíró a kertjébe
ültetett egy almafát,
almafáról almafára
nőttek aztán tarka fák.
Almafákkal fitogtatta
Sári bíró hatalmát,
annyi fa volt már a kertben,
beszélni is badarság.
Addig ültetgette őket,
már a fák sem akarták,
itt egy alma, ott egy alma,
egy hegyes, egy csavart ág.
A gyerekek az ünneplő
versikéket szavalták,
beszedjétek, begyűjtsétek
az almákat, hamar hát,
kosaramba, te ebadta,
aki még itt szaladgált
az előbb is, megsokallta
ezt a kétkezi munkát?
Sári bíró, megjárod még,
ha az alma szakad rád,
almafába beüti még,
mondom, kend a kobakját!

 

 

 

Pali úr

Pali úr Pali úr Pali úr
ne siess ne szaladj ne butulj
ki ne fuss a világból a kék
levegőbe ne bukj bele még
Az égbe vered kobakod
ki ne fuss a világból ahogy
lábasból a habbal a tej
megsínyli a láb meg a fej
Vigyázz magad összetöröd
mint tagjait az a török
kit ránt le vala Dugovics
beütötte magát amaz is
Dadogott az ütéstől a nyelv
zuhanó port annyira nyelt
kopaszon repülő az egész
arcát betörő favitéz
Pali úr ne szaladj sose fuss
igazán sose bánt a kutyus
de ő szalad falvakon át
s utána nyomulva kutyák

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]