Kukoricacsutka
Táncolj kecske, ne állj meg, |
Mer’ az Isten nem ver meg. |
Érted vagyok, szűvem beteg, |
Érted bizony nem es csoda, |
Mert te szép vagy mint e rózsa. |
Utazás
| utazáshoz kell harminc nap |
| s néz a kertbe mint a király |
|
Makaróni
A gyerek elengedte a kezünket.
Ment-mendegélt, mint a jól megírt mesében – tűrhető kirándulásokat tett, remek réteket, szárnyaló állatkerteket, zúgó földalattikat, ágaskodó toronyvárosokat, kék-nyíl-autóutakat látott –, jött-jöndögélt velünk, fanyarul csodálkozott, s aztán – elengedte a kezünket.
– Nem kell.
Enyhe hányingere lett tőlünk.
S most bolyong. Egyedül. Egy nagyvárosban, egy tanyán, erdőszélen, de többnyire egy világfogalmas egyedüllétben.
S nem lehet hozzáférkőzni. Komoly undorral fordítja el tőlünk a fejét, ha édesgetve elébe szaladunk a tömeges pályaudvaron, „Ki jön az én házamba?”-mesénkkel. Én nem – szögezi le felnőtt beletörődéssel.
…A gyermekéveket is úgy kell tekintenem, mint egy világra kiterjedő reklámot. Nagyon szépen be van csomagolva a makaróni. A reklám cégjelzése a mi világméretű lelkiismeretünk. Persze, hogy izgatjuk magunkat miatta. A gyerekeink nem akarnak makarónit enni. Rendes, tisztességes világot akarnak. Rendes, tisztességes ételt akarnak enni – hinni akarnak. Hinni, hogy van hús, eszme, rágható étel, tápláló élet. Anyag. Megmérhető igazság. Nem ilyet kellene gyártani nekik?
A gyerek elengedte a kezünket.
Bolyong – hiszen egyedül van. Várótermekben alszik, „tékozló fiúként”, elhúzza tőlünk a száját. Hazajönne. Sietne haza. Lerongyolódva, tépetten, hitre, hazára, családra, igazságra várva. Csak azt ne hallja tőlünk, ha beront – éhezve nemzetre, ruhára, szerelemre, költészetre – életünk konyhájába:
– Anya, mi van vacsorára?
– Már vártalak, fiacskám. Makaróni.
Gyermekszületés
| Azt mondta a zöldkabátos: |
| tudod, hogy születik a gyermek? |
| A nap süt át a fákon. A lombokon |
| keresztül süt a nap, keresztül tör rajtuk. |
| És aki szereti egymást, két ember, azokra süt. |
| Az asszony szemébe süt, és az asszony szemében |
| születik meg a gyermek, s a férfi szeméből nézi őt. |
| Ott, ahol annyira nézte, keletkezik egy fény-pötty, |
| egy kis fény, embernyi fény. |
| És tűz és víz keletkezik ott és gömbölyödik. |
| S amikor megvan, egy könny hullik ki az asszony |
| szeméből, egy könny, s ahogy hullik, emberré válik. |
| Mire földre ér. Így születik a gyermek. |
|
Garabonciás
| kicsi sorsot, vagy nagyot, |
|
| s vágyik minden irányban, |
|
| kicsi sorsot, vagy nagyot, |
|
|
Áprilisi nóta
| Szél száll, suhog a kendő, |
| csillog-villog ezüst tűvel |
|
| Lépte dobban szarvasoknak, |
| piros csordák eliramodnak, |
| zuhog a napfény, mégse perzsel, |
| mint arany tőr, áll a reggel |
|
| Fütty száll, csendül az ének |
| és a libák nagy seregének |
|
|
Vendégség
| Jönnek, jönnek a vendégek, |
|
| Hogyha elöl jön egy hólyag, |
| hogyha öreglány nyit rám, |
| szilvalekvárt, mézescsókot |
| zsírral kenem be az ajtót, |
| őrnek szólok, akárki jön, |
| hogy fusson is, ne csak igyon, |
| vagy amikor együtt ülünk, |
| menyasszonyok, ángyunk-menyünk, |
| kínálok majd, a tálat hozd, |
| s a földre rántom az abroszt, |
| hogy menjenek az alvégre… |
| de ha egy jön, de ha eljön |
| az én egyetlen személyem, |
| meghajlok, mint fa az éjben. |
|
|
Munka
| bosszankodik, ha kimarad. |
|
Sári bíró
| annyi fa volt már a kertben, |
|
| itt egy alma, ott egy alma, |
| egy hegyes, egy csavart ág. |
|
| beszedjétek, begyűjtsétek |
|
|
Pali úr
| ne siess ne szaladj ne butulj |
| ki ne fuss a világból a kék |
| levegőbe ne bukj bele még |
|
| ki ne fuss a világból ahogy |
| megsínyli a láb meg a fej |
|
| kit ránt le vala Dugovics |
|
| Dadogott az ütéstől a nyelv |
| zuhanó port annyira nyelt |
|
| Pali úr ne szaladj sose fuss |
| igazán sose bánt a kutyus |
|
|
Piac
| holnap az lesz a nagy tálon |
|
|
Kikeriki rét
| A kocsmáros sörbe fojtott |
| „ne járass velem bolondot” |
|
|
Boszorkányok
| rossz vagyok-e végleg rossz |
|
| Rossz volnék vagy jó volnék |
| Lehet hogy csak lázam van |
|
|
A generális
| s én mint egy vén kakadu, |
|
|
Karcagi mese
| arany tornyaid hívogatnak. |
|
Barátom
| nem ütött meg nem rugdalt |
|
| csak szólott a katonáknak |
|
|
Kacsaláb
| pedig milyen nagy puskájuk van |
| egymás útját Szerdahelyig |
| akinek tetszik nem tetszik |
|
Mikulás
| Olyan ember vagy te, mint mi, |
|
| Felhőből van a szakállad, |
| rókaprémből van a bundád, |
| szeretettel gondolunk rád! |
|
| Mi már tudjuk, hogy te jössz, |
|
| olyan ember vagy te, mint mi, |
| csak pirosabb és nagyobb! |
|
|
Gyerekszerelem
| Pattog a, pattog a kukoricaszár |
| gyűlik a hamuba a bagi határ. |
|
| Őröl az, őröl az öregasszony nyelve, |
| meg vagyunk idva, megy vagyunk edve. |
|
| Keserű levélen a leveli béka |
| akkorát ugrik, nincs is hozzá létra. |
|
| Hőköl a hold is, elúszik a felleg, |
| tiszta az égbolt, nem nagyon szeretlek, |
|
| alig szorítalak, alig érek hozzád, |
| átugranak könnyen bennünket a bolhák. |
|
| Fekszik a puszta, micsoda határ, |
| a körmünkre ég a kukoricaszár, |
|
| harsognak a szárak, a levelek égnek, |
| kitüntetéseimet odaadnám érted! |
|
|
Arany csikó
| mért mentél el szomszédba |
|
| Ott biztos jobb dolgod van |
|
|
Kis kukorica
| én mindig csak rád gondolok |
| én is fosztom te is fosztod |
| dolgozunk mint a bolondok |
| és ha hívnál menjek veled |
| szétszéledünk ne gondolj rám |
| zörög a szél mint a bádog |
|
Lánykérő
| legyen kész a hordók bora |
|
| szép kisasszony add magad |
|
|
Hamupipőke
| Szidnak szólnak szapulnak |
|
Kicsi
| se amit mond se amit érez |
|
| egyet kérnek – hármat hoz |
|
| mit csináljon meg az ujja |
|
| mit szorítson mit veszítsen |
|
|
Család
| Száll a szél a fák között |
| ne mérgelődj, ne köszönj, |
|
| csak úgy szép, ha négy van, |
|
|
Gyerekek
| hátulról, mint cowboy-filmek |
| hősei, nyakadba röpülnek. |
|
| Peer-Gyntöt se csípték jobban |
|
| nem cibálták, nem gyötörték |
| bajszát jobban nem pödörték, |
|
| míg a fejed szét nem megy, |
|
| vinnyognak, ködben köhögnek, |
|
| lefogják a kezed, ha ütsz, |
| lámpát oltanak, ha bejössz, |
|
| hogyha alszol, csiklandoznak, |
| ha kérsz valamit: majd holnap! |
|
| lábost tesznek a fejedre, |
| táncolsz köztük, mint a medve, |
|
| hajadból lenyisszantanak, |
| piszkálnak az asztal alatt, |
|
| gyufával gyújtják valahol |
|
| Trudi, Moni, Csiriz, a srác, |
| s Csofác, aki visszapofáz. |
|
|
Bölcsődal
|
| „Nagyon beteg a gyermekem és |
| esőben áznak a fák. Itt volt |
| egy fehér úr és azt mondta, |
| nem gyógyítja meg csak az |
| álom. Altasd el, ringasd el varázs.” |
|
|
Söröshordó
| Volt otthon egy söröshordó, |
| hogy már a könnye is sörből |
| Hogy már sírni se mer Ottó, |
| még azt mondanák, hogy attól |
|
|
|