| – Egyszer meg kéne értetni a |
| hogy Magyarországon él… – |
| Háromszáznegyvenöt forintért |
| a békéscsabai nagyközértben |
| vettünk egy Pick szalámit, |
|
Csoda
| – Látod a kertben azt a szép virágot? |
| – Nem – mondtam. Nem volt ott semmi. |
|
Anyánk haja
| Anyánknak szőke haja volt. |
|
Szerencse
| ne totózz, ne lottóz, ne rulettezz, |
| a szomszéd a főnyereményt, |
|
Krimi
| – Ne nézze a gyerek a krimit! – Lenyomta a tévét. |
| – Csak öldöklést lát, hullákat, gyilkosokat! |
| Befordultam a falnak, fejemre párnát tettem, |
| hogy ne halljam, ahogy ölik egymást, ketten. |
|
Séta
| – Egyszer már foglalkozhatnál a gyerekkel. |
| Apám kézen fogott, kimentünk a Viadukt alá, |
| az állatkertben két zebra futkosott, |
| apa négy sört ivott a vendéglőben, |
| a galambok négy helyen megtisztelték a terítőt. |
|
Két szülő
| És érthető, hogy egyszer este lesz. |
| Apám a délelőttre esküdött, |
| noha tudta, hogy egyszer vége lesz. |
|
Parfőm
| – Ne a pénzért lelkesedjetek! |
| Apám autóval vitt be a Konsumexbe, |
| hol francia parfőmöt kapdostak |
| egymás kezéből elnyúzott arcú |
|
Madártömő
| Aztán azt láttam, hogy unokaöccse |
| a meggyfánkról a rigónkat lelőtte, |
| jól preparálta és mentegetőzve |
| mondván, csak azért, hogy lássátok |
|
Hálóingben
| le kell feküdni este hatkor. |
| Aztán azt láttam alkonyatkor |
| a rácsoságyból: hálóingben imbolyognak |
| kísértetek, egymáshoz nyomottan |
| egy idomtalan táncban, mintha ketten |
| lennének, de mintha egy sem! |
| Aztán: hajnalban, ahogy a harang szólt. |
| Miért nem alszanak ilyenkor? |
|
Becsület
| Még a kenyérért is tartozunk |
|
Előre
| De ha nem az első sorba kerülsz, |
| úgy megbillentelek, hogy kirepülsz. |
|
Felnőtt
| amikor meg akartam hallgatni, |
| mit beszéltek a szomszéd Zsuzsikáról, |
| akinek hirtelen megnőtt a hasa, |
| meg hogy az értelmiség fölhígult, |
| és mindennek oka: Trianon. |
| Mosópornak gondoltam, amivel |
| minden ruhát ki lehet mosni, |
| de apa azt mondta, keveset tegyünk bele |
| (a mosógépbe), mert az összes szövetet |
|
Türelem rózsát terem
| – Alávetem magam a türelemnek. – |
| az egész Skálalakásberendezést. |
|
Helyesírás
| – Tanuld a helyesírást! – |
| Apám imbolygó léptekkel hazaért, |
| és a szobán függő díszfényképre |
| piros krétával azt írta: hüje. |
|
Remuska
| Alig tudtunk egy Remuskát belopni, |
|
Old boyok
| pusztuljanak, kik nem tudnak élni |
| Most visszatérő, négyszázöt dolláros |
| amerikaiakat hoz a házhoz, |
| pogácsát süt nekik, barátkoz: |
|
A kutya harap
| Anyám azt mondta mindig: – Oda be |
| ne menj, ahol a „Kutya harap” ki van írva! |
| Két kutyát tartunk. Mindegyikükön |
| agyonetetve, rengve ring az írha. |
|
Anyám… Apám…
| És láttam a lebukó napot: |
|
A kapuban
| egyet-kettőt kurjantottam, |
| tudtam, hogy az anyám hol van. |
|
|
Zongora
| Anyám egy hosszú zongorán |
| aztán a dal elhallgatott, |
| finom kis vércsöppek látszottak, |
|
Anyám–apám szerelme
| Anyámnak szép írása volt, |
|
| Anyám azt mondta: nem jöhet, |
| Anyám azt írta: nem lehet, |
|
| Anyám mindíg ellenkezett, |
| Forogtak, lengtek a betűk, |
| és így lett egyre szabadabb |
|
|
|