II.
Elvált levelek

Mosoly-album

Régen szoktunk mosolyogni,

mosolyunkról leszoktunk mi.

Apa nélkül – mosolyogunk.

Anya ránk szól – mosolyogjunk!

Jégverem

Kilenc éve gondolkodom,

kit szeretek, azt se tudom,

anyánk testünk dörzsölgeti,

apánk a pénzt küldözgeti.

Anyám ölel, apám üzen,

hogy a bordám meleg legyen,

a paplanom egy jégverem.

Egyiküket sem ismerem.

Róka

Kilencéves korom óta

apám olyan, mint a róka,

hazasurran és elillan

és eltűnik a csalitban.

Ingek a kötélen

Mint kötélen az inget,

apánk itt hagyott minket.

Most lengünk a kötélen,

ahogy az ing a szélben.

Nagy kád

Négyen voltunk testvérek,

akik egy kádban elférnek,

vihorásztunk, fröcskölődtünk,

apánk itt hagyott ingébe

aztán sírva törülköztünk.

Árva

Az is lehet árva,

akinek van apája.

Jön, köszön, fizet, eltűnik –

Mi várjuk vasárnap reggelig.

Tente

Minden gyerek arra vágyik,

hogy elkísérjék az ágyig,

elaludjon minden módon

szülein ne gondolkozzon.

Két fa

Anyánk szomorú, mint a fűzfa

egész a földig lehajolva,

apánk zeng a hársfa-szélbe

végső kétségbeesésre.

Cirkusz, egyedül

Apám kezében anyámét

nem láttam soha.

Megértettem a parádét:

mostoha vagyok, mostoha.

Felhősírás

Valójában elfeledtem

apámat, ki szeret engem,

én is szeretem, ha nem kell

zokognom a fellegekkel.

Szakálla-kender

Múltkor az utcán egy embert

láttam, a szakálla-kendert:

kis szakálla óriás volt,

azt hiszem, hogy az apám volt.

Csere-bere

Már az nem is izgat, nem bánt,

hogy ők nem szerették egymást,

azért hitelbe-adóba

minket szerethettek volna.

Boldog fénykép

Láttam tegnap egy családot,

összesen hat főből állott,

a fényképen vacsoráztak.

Vannak, akik el se válnak?

Családi fotó

Anyám tartott az ölében,

az apám hasonlóképpen,

hogy lehet, hogy öt év múlva,

letörölve, legyalulva,

Zamárdiban, Zebegényben,

apám hiányzik a képen?

Vasárnap

Egyszer egy vasárnap délben

összenézett négy testvérem:

hogy már apa nélkül élünk,

hogy most már végünk van,

végünk.

Mély kút

Márciusban és májusban

elég sok víz van a kútban,

de olyan sok sosincs benne,

hogy apát meglássuk benne.

Tizenkét év

A szobában olyan csönd van,

mint raboknak a börtönben,

ruháinkat elrámoljuk,

apánk lépteit számoljuk,

jön-e, jön-e, nyílik ajtó,

négyünk szívét megszakajtó,

fülelünk az éjszakába

tizenkét éve hiába.

Nyomorék

Elvált szülők gyereke,

nem is tudom, gyerek-e?

Vagy lesz rögtön botos felnőtt,

akinek a lába eltört.

Szél-apa

Apám nem bújkál előlem,

csak egy kicsit felelőtlen,

csak a szélben pitypangozik,

nagyon ritkán mutatkozik.

Torony tetején

Hogyha már nem jár is haza,

elvált apa is csak apa,

ott ül a torony tetején,

s látja, ha én sírok, szegény.

Ég-tükör

Barna hajam billegetem,

cipellőim illegetem,

ha az ég egy tükör lenne,

apám megláthatna benne!

Szégyellős karácsony

Karácsony délután

jön hozzánk az apánk,

leül és elmeséli hosszan,

hogy ne higgyünk az angyalokban.

Öreg apám

Sajnálom az öregemet,

annyira megöregedett,

ha lehetne, ölbe venném,

kisírnám magam a mellén.

Istálló

Apa este hazamegy,

búsan, mint a tehenek,

de micsoda haza lehet,

ahova én nem mehetek?

Nőneműek

Öten élünk az anyámmal,

plusz még a vak nagyanyámmal,

hatan vagyunk nőneműek,

egész picit keserűek.

Téli apa

Reggel minden gyerek látja

az apját, ha borotválja

a szakállát. Mi csak télen,

leborotválva egészen.

Közös asztal

Az a család, ahol együtt

ülnek galambok, keselyűk,

ahol vannak külön dombok,

az nem család – annyit mondok.

Szauna

Szeretem a szüleimet,

ahogy meleget a hideg,

de ebbe a szaunázásba

elpusztul az ember lánya.

Idegen

Apát piros alkonyatkor

láttam tegnap este hatkor,

hadonászott, integetett,

azt hiszem, hogy ő lehetett.

1 + 1

Összeszámolom esténként

és megállapítom tényként:

van egy anyám, van egy apám,

ketten is vigyáznak reám.

A hóban jön apám

Anya minden este mesél,

hogy mikor érkezik a tél,

hófalakban, hótornyokban,

ott jön apám benn a hóban,

ha ideér, hát ideér,

idén nagyon kemény a tél,

vagy átlábol, vagy átrobban,

vagy ott marad benn a hóban.

Káin – Ábel

Káin, Ábel kora óta

azt kérdi az idióta:

hol az apám? Hogy megöljem,

vagy mindétig szerethessem!

Látomás

Azt hiszitek, apánkat is

elvitte a nagy Duna-víz?

Látom állni a folyóban

növekvőben, elfogyóban.

Folyóvíz

Hátán hurcolt, mint a medve,

meggörbedve, meggebedve,

azt dúdolta-énekelte:

sok lányomat által viszem

ezen a csúfságos vizen,

akármilyen mély a medre.

Túl az óceánon

Lábolt Óceánt és Tiszát,

azt mondta, hogy lábon visz át,

inaszakadtig szeretve

a harmadik évezredbe.

Napfogyatkozás

Az iskolában kérdik,

hogy hol van az apám?

Azt mondom, láttam délig

május hatodikán.

Kézfogás

Arcára nem emlékszem,

szemöldökére sem,

de tizenhárom éve

megfogta a kezem.

Álom

Egyszer Apa hazajön,

bedől, mint a vízözön,

elönti a bútorunkat,

s mindent, ami minket untat.

Angyal-apa

Apa ott aludt egyszer rég,

hogyha esküdnék, sem hinnéd,

szárnyán láttam, hogy angyal volt,

lába kilógott a paplanból.

Arcmás

Apa itt van emlékül,

várom, amíg megkékül,

a fotója. Kiszögezem

két rajzszöggel, hogy meglegyen

akkor is, ha megvénül!

Kétfelé család

Mi – a kétfelé család,

egyek vagyunk legalább

abban, hogy nevünket büszkén

emlegetjük: Mocsolád!

Két szülő

Kit szeressek? Apát, anyát?

Nem szeretem a galibát.

Jobb, ha nem kell egyiket se

gyűlölnöm és szeretnem se.

Mese

Azt mondja anya, a szőlőnek

föl kell nőni karó nélkül,

azt mondja anya, a szülőnek

meg kell élni szerek nélkül.

Én azt mondom, az eresznek

nem lehet folynia eső nélkül,

azt mondom, hogy a gyereknek

nem lehet élni szülő nélkül.

II. Elvált levelek