Levél Amerikába

Gabi, ha tudnád… itthon iszonyú… Meleg van, dögvész, megőrülök, a tavasz, mint a nyár, huszonöt fok, nem tudom, melyik ruhámba bújjak – nincs is ruhám – (tudod, amit Apa vesz, eltehetem a temetésemre), éjjel írok, már máskor nincs időm, a rádiók összevissza beszélnek egy ukrajnai atomreaktorról, ami fölrobbant, és hogy a parajt bő vízben mossuk meg, noha nincs egy szemernyi háttértöbbletsugárzás. Te érted ezt? Ugye, nem robbanunk föl? Nem is magamat féltem, hanem a kishúgunkat, olyan jópofa, ahogy kilencéves fejjel szerelmes – ah, hol van az? Szóval, azért magam sem akarok meghalni, nem tudom, te hogy vagy vele? Itthon iszonyú, nem is tudom, hogy mi akarok lenni, csak bömböl ez a k… rádió, nem írom le, tudod, hogy Dénes bácsi – emlékszel? Kiss Dénes író – tulajdonképpen a keresztapám, folyton a trágárságot cikizi. Ez a Challanger is, ne haragudj, ilyen technikai civilizáció mellett (ezt is másképp kellene mondanom: műszaki kialakulódás?) szóval, ez nonszensz, hogy hét embert így a semmibe lehet kilövellni! Lehet, hogy nektek ott vicc, nem tudom, nem lettél-e cinikus? Csak bömböl a rádió, a százalékokat olvassák be a sugárzásról, de nem tudok elég jól németül. És holnap doga van. Megőrülök. Fekete neccharisnyát kéne vennem, de anya mindig spórol. A Tisza apad. Mit csináljak vele? Tiszabecsnél 7, Csongrád 600 és 190 Vásárosnamény. Nem mondom, szép kis költemény! Az embernek mit kell hallania! Nagyon elálmosodtam. Írj! Szia.