I.
Gabi, ha tudnád…

(Levelek Amerikába)

 

 

 

 

Haza-baj

Gabi, ha tudnád…
Itthon kaja van,
de mindenkinek
külön baja van,
papának a kajáé,
(enyém a mamáé),
neked meg ott kinn
biztos a hazáé.

 

 

 

Apadás

Gabi, ha tudnád…
A Tisza végig apad,
Vásárosnaménynél
csak 193 centiméter.
Most mi apadunk
(Apad végig az
Apád, most
165 centiméter.)
Tiszabecsre nincs pontos
adatunk,
lehet, hogy végül magunk
maradunk
– ki-ki a maga életével… –
A Mama már 150
centiméter

 

 

 

Hős

Gabi, ha tudnád, a-
Zapád,
ki különben az én apám is,
elfelejtett hazajönni,
elfelejtett elköszönni,
kiabálni, összeveszni,
elfelejtett hőnek lenni,
pedig már elmúlott a nyár is.

 

 

 

Álom

Gabi, ha tudnád …
Örsi Orsi
a tanárnőnk
fél egykor nem tud
elaludni,
mindenféle altatót
bevesz.
Nem rémes ez?
Vetődik – mondja –,
sokszor hánykolódik,
nem tudod, neki
mi hiányzik?

 

 

 

Tanárnő

Ha valakit szeretek, hát szeretem,
olyan, mint a pápaszem,
rajta keresztül kell néznem, amit látok,
(Semmit se látok.)
Csak szeretem a magyar diákságot
és a Népköztársaságot.

 

 

 

Naiva

Örsi Orsit én mégis szeretem
ismeretlenül vagy istenesen
egyetlen volt a „földi téreken”
ki szeretett tizenhat évesen.

 

 

 

Amerika

Gabi, ha tudnád,
mennyit gondolok
Amerikára,
milyen jó dolog
lehet ott élni,
lazán, szabadon,
mint kicsit nő,
mint kicsit hajadon,
mamutházak közt
mint icipici
egyéniség
ha Nissan-ja viszi,
lengeni, szállni,
mint a buborék,
és nézni, hogy a
Hudson vize kék,
hamburgert venni,
dőzsölni, inni, enni…
Nem hiányzik semmi?

 

 

 

Tanári tanács

Képzeld, Gabi,
anya bejött,
hogy szedek-e?
– no, nem virágot –,
és hogy szeret-e
Kálmán a harmadik
padból,
és ha nem szedek,
mi lesz akkor?
Örsi Orsi összeszedte
magát, és bátran
nézett végig szegény
anyánkon:
„Tessék vigyázni reá
alkonyatkor…”

 

 

 

Forradalmár

Örsi Orsi már alig bír velünk!
Óra alatt kártyázunk, étkezünk.
Ha észreveszi, szemet huny szegény,
mondá: Petőfi is volt vőlegény!

 

 

 

Levél Amerikába

Gabi, ha tudnád…
itthon iszonyú…
Meleg van, dögvész, megőrülök,
a tavasz, mint a nyár, huszonöt fok,
nem tudom, melyik ruhámba bújjak
– nincs is ruhám –
(tudod, amit Apa vesz, eltehetem a temetésemre),
éjjel írok, már máskor nincs időm,
a rádiók összevissza beszélnek
egy ukrajnai atomreaktorról,
ami fölrobbant, és hogy a parajt
bő vízben mossuk meg, noha
nincs egy szemernyi háttértöbbletsugárzás.
Te érted ezt?
Ugye, nem robbanunk föl?
Nem is magamat féltem,
hanem a kishúgunkat, olyan jópofa,
ahogy kilencéves fejjel szerelmes
– ah, hol van az?
Szóval, azért magam sem akarok meghalni,
nem tudom, te hogy vagy vele?
Itthon iszonyú, nem is tudom, hogy mi akarok lenni,
csak bömböl ez a k… rádió,
nem írom le, tudod, hogy Dénes bácsi
– emlékszel? Kiss Dénes író –
tulajdonképpen a keresztapám,
folyton a trágárságot cikizi.
Ez a Challanger is, ne haragudj,
ilyen technikai civilizáció mellett
(ezt is másképp kellene mondanom:
műszaki kialakulódás?)
szóval, ez nonszensz, hogy hét embert
így a semmibe lehet kilövellni!
Lehet, hogy nektek ott vicc, nem tudom,
nem lettél-e cinikus?
Csak bömböl a rádió,
a százalékokat olvassák be a sugárzásról,
de nem tudok elég jól németül.
És holnap doga van. Megőrülök.
Fekete neccharisnyát kéne vennem,
de anya mindig spórol.
A Tisza apad. Mit csináljak vele?
Tiszabecsnél 7, Csongrád 600
és 190 Vásárosnamény.
Nem mondom, szép kis költemény!
Az embernek mit kell hallania!
Nagyon elálmosodtam. Írj! Szia.

 

 

 

GMK

Képzeld, Gabi,
Gmk alakult
az iskolában.
Olyan, mint a múlt.
Épp olyan, mint a
kizsákmányolás,
csak nem mást zsákmányol ki
– önmagát!

 

 

 

VGMK

A Gazdasági Munkaközösség
szóban feloldódik a közönség,
olyan, mint a színház. A színi ház.
Én nézem, hogy te mit csinálsz.

 

 

 

Kötélhúzás

Gabi, ha tudnád…
álmok vére hull,
apa nem akar belépni a pártba,
anya nem akar kilépni belőle.
Mit csináljunk?

 

 

 

Pionír

Gabi, ha tudnád…
Örsi Orsi sír,
olyan, mint egy pionír,
előbbre kell, azt mondja, menni mindig,
és meg kell állni, mindig, ahogy illik,
kezünkben van a század zászlaja!
De mért nem fogja néha Szász Laja?
(Tudod, az a nagytestű dromedár,
akinek mindegy, úr vagy proletár,
állítólag leköltözött Szegedre,
inkább, mint hogy a lobogót emelje.)
És közben, mondom, Örsi Orsi sír,
de minden bij-bajt, bánatot kibír!

 

 

 

Montblanc

Gabi, ha tudnád,
Örsi Orsi, tudod, az a barna
magyartanárnőm
mindent visszavezet Freudra,
(tudod, aki a sexi-mexi atyja).
Örsi Orsi legutóbb velünk azt tudatja,
hogy a „Montblanc csúcsán a jég”
hasonlít némiképp egy pillanatra,
…nem is merem kimondani. Na arra.
(De közben jobban szégyellte magát,
mintha azt mondta volna, fakabát.)

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]