Apa csak 1 van
Ajánlom ezt a könyvet nekem, magamnak,
aztán minden gyereknek, akik felnőnek,
és minden felnőttnek, akik gyerekek.
Apadás
| – ki-ki a maga életével… – |
|
Hős
| ki különben az én apám is, |
| pedig már elmúlott a nyár is. |
|
Tanárnő
| Ha valakit szeretek, hát szeretem, |
| rajta keresztül kell néznem, amit látok, |
| Csak szeretem a magyar diákságot |
|
Naiva
| Örsi Orsit én mégis szeretem |
| ismeretlenül vagy istenesen |
| egyetlen volt a „földi téreken” |
| ki szeretett tizenhat évesen. |
|
Forradalmár
| Örsi Orsi már alig bír velünk! |
| Óra alatt kártyázunk, étkezünk. |
| Ha észreveszi, szemet huny szegény, |
| mondá: Petőfi is volt vőlegény! |
|
Levél Amerikába
| Meleg van, dögvész, megőrülök, |
| a tavasz, mint a nyár, huszonöt fok, |
| nem tudom, melyik ruhámba bújjak |
| (tudod, amit Apa vesz, eltehetem a temetésemre), |
| éjjel írok, már máskor nincs időm, |
| a rádiók összevissza beszélnek |
| egy ukrajnai atomreaktorról, |
| ami fölrobbant, és hogy a parajt |
| bő vízben mossuk meg, noha |
| nincs egy szemernyi háttértöbbletsugárzás. |
| hanem a kishúgunkat, olyan jópofa, |
| ahogy kilencéves fejjel szerelmes |
| Szóval, azért magam sem akarok meghalni, |
| nem tudom, te hogy vagy vele? |
| Itthon iszonyú, nem is tudom, hogy mi akarok lenni, |
| csak bömböl ez a k… rádió, |
| nem írom le, tudod, hogy Dénes bácsi |
| – emlékszel? Kiss Dénes író – |
| tulajdonképpen a keresztapám, |
| folyton a trágárságot cikizi. |
| Ez a Challanger is, ne haragudj, |
| ilyen technikai civilizáció mellett |
| (ezt is másképp kellene mondanom: |
| szóval, ez nonszensz, hogy hét embert |
| így a semmibe lehet kilövellni! |
| Lehet, hogy nektek ott vicc, nem tudom, |
| a százalékokat olvassák be a sugárzásról, |
| de nem tudok elég jól németül. |
| És holnap doga van. Megőrülök. |
| Fekete neccharisnyát kéne vennem, |
| A Tisza apad. Mit csináljak vele? |
| Tiszabecsnél 7, Csongrád 600 |
| Nem mondom, szép kis költemény! |
| Az embernek mit kell hallania! |
| Nagyon elálmosodtam. Írj! Szia. |
|
GMK
| csak nem mást zsákmányol ki |
|
VGMK
| A Gazdasági Munkaközösség |
| szóban feloldódik a közönség, |
| olyan, mint a színház. A színi ház. |
| Én nézem, hogy te mit csinálsz. |
|
Kötélhúzás
| apa nem akar belépni a pártba, |
| anya nem akar kilépni belőle. |
|
Pionír
| előbbre kell, azt mondja, menni mindig, |
| és meg kell állni, mindig, ahogy illik, |
| kezünkben van a század zászlaja! |
| De mért nem fogja néha Szász Laja? |
| (Tudod, az a nagytestű dromedár, |
| akinek mindegy, úr vagy proletár, |
| állítólag leköltözött Szegedre, |
| inkább, mint hogy a lobogót emelje.) |
| És közben, mondom, Örsi Orsi sír, |
| de minden bij-bajt, bánatot kibír! |
|
Montblanc
| Örsi Orsi, tudod, az a barna |
| mindent visszavezet Freudra, |
| (tudod, aki a sexi-mexi atyja). |
| Örsi Orsi legutóbb velünk azt tudatja, |
| hogy a „Montblanc csúcsán a jég” |
| hasonlít némiképp egy pillanatra, |
| …nem is merem kimondani. Na arra. |
| (De közben jobban szégyellte magát, |
| mintha azt mondta volna, fakabát.) |
|
Mosoly-album
| Régen szoktunk mosolyogni, |
| mosolyunkról leszoktunk mi. |
| Apa nélkül – mosolyogunk. |
| Anya ránk szól – mosolyogjunk! |
|
Jégverem
| kit szeretek, azt se tudom, |
| anyánk testünk dörzsölgeti, |
| apánk a pénzt küldözgeti. |
|
| hogy a bordám meleg legyen, |
|
|
Ingek a kötélen
| apánk itt hagyott minket. |
|
Nagy kád
| Négyen voltunk testvérek, |
| akik egy kádban elférnek, |
| vihorásztunk, fröcskölődtünk, |
| aztán sírva törülköztünk. |
|
Árva
| Jön, köszön, fizet, eltűnik – |
| Mi várjuk vasárnap reggelig. |
|
Tente
| Minden gyerek arra vágyik, |
| hogy elkísérjék az ágyig, |
|
Két fa
| Anyánk szomorú, mint a fűzfa |
| egész a földig lehajolva, |
| apánk zeng a hársfa-szélbe |
|
Felhősírás
| én is szeretem, ha nem kell |
|
Szakálla-kender
| Múltkor az utcán egy embert |
| láttam, a szakálla-kendert: |
| azt hiszem, hogy az apám volt. |
|
Csere-bere
| Már az nem is izgat, nem bánt, |
| hogy ők nem szerették egymást, |
| minket szerethettek volna. |
|
Boldog fénykép
| Láttam tegnap egy családot, |
| összesen hat főből állott, |
| Vannak, akik el se válnak? |
|
Családi fotó
| hogy lehet, hogy öt év múlva, |
|
Vasárnap
| Egyszer egy vasárnap délben |
| összenézett négy testvérem: |
| hogy már apa nélkül élünk, |
| hogy most már végünk van, |
|
Mély kút
| elég sok víz van a kútban, |
| de olyan sok sosincs benne, |
| hogy apát meglássuk benne. |
|
Tizenkét év
| A szobában olyan csönd van, |
| mint raboknak a börtönben, |
|
| jön-e, jön-e, nyílik ajtó, |
| négyünk szívét megszakajtó, |
|
|
Nyomorék
| Vagy lesz rögtön botos felnőtt, |
|
Szél-apa
| csak egy kicsit felelőtlen, |
| csak a szélben pitypangozik, |
| nagyon ritkán mutatkozik. |
|
Torony tetején
| Hogyha már nem jár is haza, |
| s látja, ha én sírok, szegény. |
|
Ég-tükör
| ha az ég egy tükör lenne, |
|
Szégyellős karácsony
| leül és elmeséli hosszan, |
| hogy ne higgyünk az angyalokban. |
|
Nőneműek
| plusz még a vak nagyanyámmal, |
|
Téli apa
| Reggel minden gyerek látja |
| a szakállát. Mi csak télen, |
|
Közös asztal
| ülnek galambok, keselyűk, |
| ahol vannak külön dombok, |
| az nem család – annyit mondok. |
|
Szauna
| elpusztul az ember lánya. |
|
Idegen
| láttam tegnap este hatkor, |
| azt hiszem, hogy ő lehetett. |
|
1 + 1
| és megállapítom tényként: |
| van egy anyám, van egy apám, |
| ketten is vigyáznak reám. |
|
A hóban jön apám
| hogy mikor érkezik a tél, |
| hófalakban, hótornyokban, |
| ott jön apám benn a hóban, |
|
| idén nagyon kemény a tél, |
| vagy átlábol, vagy átrobban, |
| vagy ott marad benn a hóban. |
|
|
Káin – Ábel
| hol az apám? Hogy megöljem, |
| vagy mindétig szerethessem! |
|
Folyóvíz
| Hátán hurcolt, mint a medve, |
| sok lányomat által viszem |
|
Túl az óceánon
| azt mondta, hogy lábon visz át, |
|
Álom
| s mindent, ami minket untat. |
|
Angyal-apa
| Apa ott aludt egyszer rég, |
| hogyha esküdnék, sem hinnéd, |
| szárnyán láttam, hogy angyal volt, |
| lába kilógott a paplanból. |
|
Arcmás
| két rajzszöggel, hogy meglegyen |
|
Kétfelé család
| abban, hogy nevünket büszkén |
|
Két szülő
| Kit szeressek? Apát, anyát? |
| Jobb, ha nem kell egyiket se |
| gyűlölnöm és szeretnem se. |
|
Mese
| Azt mondja anya, a szőlőnek |
| föl kell nőni karó nélkül, |
| azt mondja anya, a szülőnek |
| meg kell élni szerek nélkül. |
|
| Én azt mondom, az eresznek |
| nem lehet folynia eső nélkül, |
| azt mondom, hogy a gyereknek |
| nem lehet élni szülő nélkül. |
|
|
| – Egyszer meg kéne értetni a |
| hogy Magyarországon él… – |
| Háromszáznegyvenöt forintért |
| a békéscsabai nagyközértben |
| vettünk egy Pick szalámit, |
|
Csoda
| – Látod a kertben azt a szép virágot? |
| – Nem – mondtam. Nem volt ott semmi. |
|
Anyánk haja
| Anyánknak szőke haja volt. |
|
Szerencse
| ne totózz, ne lottóz, ne rulettezz, |
| a szomszéd a főnyereményt, |
|
Krimi
| – Ne nézze a gyerek a krimit! – Lenyomta a tévét. |
| – Csak öldöklést lát, hullákat, gyilkosokat! |
| Befordultam a falnak, fejemre párnát tettem, |
| hogy ne halljam, ahogy ölik egymást, ketten. |
|
Séta
| – Egyszer már foglalkozhatnál a gyerekkel. |
| Apám kézen fogott, kimentünk a Viadukt alá, |
| az állatkertben két zebra futkosott, |
| apa négy sört ivott a vendéglőben, |
| a galambok négy helyen megtisztelték a terítőt. |
|
Két szülő
| És érthető, hogy egyszer este lesz. |
| Apám a délelőttre esküdött, |
| noha tudta, hogy egyszer vége lesz. |
|
Parfőm
| – Ne a pénzért lelkesedjetek! |
| Apám autóval vitt be a Konsumexbe, |
| hol francia parfőmöt kapdostak |
| egymás kezéből elnyúzott arcú |
|
Madártömő
| Aztán azt láttam, hogy unokaöccse |
| a meggyfánkról a rigónkat lelőtte, |
| jól preparálta és mentegetőzve |
| mondván, csak azért, hogy lássátok |
|
Hálóingben
| le kell feküdni este hatkor. |
| Aztán azt láttam alkonyatkor |
| a rácsoságyból: hálóingben imbolyognak |
| kísértetek, egymáshoz nyomottan |
| egy idomtalan táncban, mintha ketten |
| lennének, de mintha egy sem! |
| Aztán: hajnalban, ahogy a harang szólt. |
| Miért nem alszanak ilyenkor? |
|
Becsület
| Még a kenyérért is tartozunk |
|
Előre
| De ha nem az első sorba kerülsz, |
| úgy megbillentelek, hogy kirepülsz. |
|
Felnőtt
| amikor meg akartam hallgatni, |
| mit beszéltek a szomszéd Zsuzsikáról, |
| akinek hirtelen megnőtt a hasa, |
| meg hogy az értelmiség fölhígult, |
| és mindennek oka: Trianon. |
| Mosópornak gondoltam, amivel |
| minden ruhát ki lehet mosni, |
| de apa azt mondta, keveset tegyünk bele |
| (a mosógépbe), mert az összes szövetet |
|
Türelem rózsát terem
| – Alávetem magam a türelemnek. – |
| az egész Skálalakásberendezést. |
|
Helyesírás
| – Tanuld a helyesírást! – |
| Apám imbolygó léptekkel hazaért, |
| és a szobán függő díszfényképre |
| piros krétával azt írta: hüje. |
|
Remuska
| Alig tudtunk egy Remuskát belopni, |
|
Old boyok
| pusztuljanak, kik nem tudnak élni |
| Most visszatérő, négyszázöt dolláros |
| amerikaiakat hoz a házhoz, |
| pogácsát süt nekik, barátkoz: |
|
A kutya harap
| Anyám azt mondta mindig: – Oda be |
| ne menj, ahol a „Kutya harap” ki van írva! |
| Két kutyát tartunk. Mindegyikükön |
| agyonetetve, rengve ring az írha. |
|
Anyám… Apám…
| És láttam a lebukó napot: |
|
A kapuban
| egyet-kettőt kurjantottam, |
| tudtam, hogy az anyám hol van. |
|
|
Zongora
| Anyám egy hosszú zongorán |
| aztán a dal elhallgatott, |
| finom kis vércsöppek látszottak, |
|
Anyám–apám szerelme
| Anyámnak szép írása volt, |
|
| Anyám azt mondta: nem jöhet, |
| Anyám azt írta: nem lehet, |
|
| Anyám mindíg ellenkezett, |
| Forogtak, lengtek a betűk, |
| és így lett egyre szabadabb |
|
|
Vallomás
| És néha mégis jó, hogy anya van, |
| és néha jó, hogy apa hazajön, |
| megérkezik, mint reszkető diák, |
| megérkezik, mint szemembe a könny. |
|
Papa
| Én véletlenül szeretem a papámat, |
| most nem tudom, voltaképp mit csináljak? |
|
| Hogy mutassam mások előtt, hogy utálom, |
| miközben csónakázok vele a nyáron? |
|
| Most az a sikk, ha belerúgunk apánkba, |
| ha tele vagyunk érzéssel is iránta. |
|
| Mit mondjak majd a Magdinak, ha megkérdez: |
| „apád mihez hasonlít, lóhoz, tevéhez?” |
|
| Röstellem, hogyha nem szídhatom eléggé, |
| ha nem nevezhetem ki lóvá, tevévé. |
|
| Most itthon írok egyedül a szobámban, |
| és körös-körül elegendő homály van. |
|
| „Ne vedd zokon, apa, ha neved teve lett, |
| én mindig együtt fogok élni teveled!” |
|
|
|