Apa csak 1 van

Ajánlom ezt a könyvet nekem, magamnak,

aztán minden gyereknek, akik felnőnek,

és minden felnőttnek, akik gyerekek.

 

 

 

 

I.
Gabi, ha tudnád…

(Levelek Amerikába)

 

 

 

 

Haza-baj

Gabi, ha tudnád…
Itthon kaja van,
de mindenkinek
külön baja van,
papának a kajáé,
(enyém a mamáé),
neked meg ott kinn
biztos a hazáé.

 

 

 

Apadás

Gabi, ha tudnád…
A Tisza végig apad,
Vásárosnaménynél
csak 193 centiméter.
Most mi apadunk
(Apad végig az
Apád, most
165 centiméter.)
Tiszabecsre nincs pontos
adatunk,
lehet, hogy végül magunk
maradunk
– ki-ki a maga életével… –
A Mama már 150
centiméter

 

 

 

Hős

Gabi, ha tudnád, a-
Zapád,
ki különben az én apám is,
elfelejtett hazajönni,
elfelejtett elköszönni,
kiabálni, összeveszni,
elfelejtett hőnek lenni,
pedig már elmúlott a nyár is.

 

 

 

Álom

Gabi, ha tudnád …
Örsi Orsi
a tanárnőnk
fél egykor nem tud
elaludni,
mindenféle altatót
bevesz.
Nem rémes ez?
Vetődik – mondja –,
sokszor hánykolódik,
nem tudod, neki
mi hiányzik?

 

 

 

Tanárnő

Ha valakit szeretek, hát szeretem,
olyan, mint a pápaszem,
rajta keresztül kell néznem, amit látok,
(Semmit se látok.)
Csak szeretem a magyar diákságot
és a Népköztársaságot.

 

 

 

Naiva

Örsi Orsit én mégis szeretem
ismeretlenül vagy istenesen
egyetlen volt a „földi téreken”
ki szeretett tizenhat évesen.

 

 

 

Amerika

Gabi, ha tudnád,
mennyit gondolok
Amerikára,
milyen jó dolog
lehet ott élni,
lazán, szabadon,
mint kicsit nő,
mint kicsit hajadon,
mamutházak közt
mint icipici
egyéniség
ha Nissan-ja viszi,
lengeni, szállni,
mint a buborék,
és nézni, hogy a
Hudson vize kék,
hamburgert venni,
dőzsölni, inni, enni…
Nem hiányzik semmi?

 

 

 

Tanári tanács

Képzeld, Gabi,
anya bejött,
hogy szedek-e?
– no, nem virágot –,
és hogy szeret-e
Kálmán a harmadik
padból,
és ha nem szedek,
mi lesz akkor?
Örsi Orsi összeszedte
magát, és bátran
nézett végig szegény
anyánkon:
„Tessék vigyázni reá
alkonyatkor…”

 

 

 

Forradalmár

Örsi Orsi már alig bír velünk!
Óra alatt kártyázunk, étkezünk.
Ha észreveszi, szemet huny szegény,
mondá: Petőfi is volt vőlegény!

 

 

 

Levél Amerikába

Gabi, ha tudnád…
itthon iszonyú…
Meleg van, dögvész, megőrülök,
a tavasz, mint a nyár, huszonöt fok,
nem tudom, melyik ruhámba bújjak
– nincs is ruhám –
(tudod, amit Apa vesz, eltehetem a temetésemre),
éjjel írok, már máskor nincs időm,
a rádiók összevissza beszélnek
egy ukrajnai atomreaktorról,
ami fölrobbant, és hogy a parajt
bő vízben mossuk meg, noha
nincs egy szemernyi háttértöbbletsugárzás.
Te érted ezt?
Ugye, nem robbanunk föl?
Nem is magamat féltem,
hanem a kishúgunkat, olyan jópofa,
ahogy kilencéves fejjel szerelmes
– ah, hol van az?
Szóval, azért magam sem akarok meghalni,
nem tudom, te hogy vagy vele?
Itthon iszonyú, nem is tudom, hogy mi akarok lenni,
csak bömböl ez a k… rádió,
nem írom le, tudod, hogy Dénes bácsi
– emlékszel? Kiss Dénes író –
tulajdonképpen a keresztapám,
folyton a trágárságot cikizi.
Ez a Challanger is, ne haragudj,
ilyen technikai civilizáció mellett
(ezt is másképp kellene mondanom:
műszaki kialakulódás?)
szóval, ez nonszensz, hogy hét embert
így a semmibe lehet kilövellni!
Lehet, hogy nektek ott vicc, nem tudom,
nem lettél-e cinikus?
Csak bömböl a rádió,
a százalékokat olvassák be a sugárzásról,
de nem tudok elég jól németül.
És holnap doga van. Megőrülök.
Fekete neccharisnyát kéne vennem,
de anya mindig spórol.
A Tisza apad. Mit csináljak vele?
Tiszabecsnél 7, Csongrád 600
és 190 Vásárosnamény.
Nem mondom, szép kis költemény!
Az embernek mit kell hallania!
Nagyon elálmosodtam. Írj! Szia.

 

 

 

GMK

Képzeld, Gabi,
Gmk alakult
az iskolában.
Olyan, mint a múlt.
Épp olyan, mint a
kizsákmányolás,
csak nem mást zsákmányol ki
– önmagát!

 

 

 

VGMK

A Gazdasági Munkaközösség
szóban feloldódik a közönség,
olyan, mint a színház. A színi ház.
Én nézem, hogy te mit csinálsz.

 

 

 

Kötélhúzás

Gabi, ha tudnád…
álmok vére hull,
apa nem akar belépni a pártba,
anya nem akar kilépni belőle.
Mit csináljunk?

 

 

 

Pionír

Gabi, ha tudnád…
Örsi Orsi sír,
olyan, mint egy pionír,
előbbre kell, azt mondja, menni mindig,
és meg kell állni, mindig, ahogy illik,
kezünkben van a század zászlaja!
De mért nem fogja néha Szász Laja?
(Tudod, az a nagytestű dromedár,
akinek mindegy, úr vagy proletár,
állítólag leköltözött Szegedre,
inkább, mint hogy a lobogót emelje.)
És közben, mondom, Örsi Orsi sír,
de minden bij-bajt, bánatot kibír!

 

 

 

Montblanc

Gabi, ha tudnád,
Örsi Orsi, tudod, az a barna
magyartanárnőm
mindent visszavezet Freudra,
(tudod, aki a sexi-mexi atyja).
Örsi Orsi legutóbb velünk azt tudatja,
hogy a „Montblanc csúcsán a jég”
hasonlít némiképp egy pillanatra,
…nem is merem kimondani. Na arra.
(De közben jobban szégyellte magát,
mintha azt mondta volna, fakabát.)

 

 

 

II.
Elvált levelek

 

 

 

 

Mosoly-album

Régen szoktunk mosolyogni,
mosolyunkról leszoktunk mi.
Apa nélkül – mosolyogunk.
Anya ránk szól – mosolyogjunk!

 

 

 

Jégverem

Kilenc éve gondolkodom,
kit szeretek, azt se tudom,
anyánk testünk dörzsölgeti,
apánk a pénzt küldözgeti.
Anyám ölel, apám üzen,
hogy a bordám meleg legyen,
a paplanom egy jégverem.
Egyiküket sem ismerem.

 

 

 

Róka

Kilencéves korom óta
apám olyan, mint a róka,
hazasurran és elillan
és eltűnik a csalitban.

 

 

 

Ingek a kötélen

Mint kötélen az inget,
apánk itt hagyott minket.
Most lengünk a kötélen,
ahogy az ing a szélben.

 

 

 

Nagy kád

Négyen voltunk testvérek,
akik egy kádban elférnek,
vihorásztunk, fröcskölődtünk,
apánk itt hagyott ingébe
aztán sírva törülköztünk.

 

 

 

Árva

Az is lehet árva,
akinek van apája.
Jön, köszön, fizet, eltűnik –
Mi várjuk vasárnap reggelig.

 

 

 

Tente

Minden gyerek arra vágyik,
hogy elkísérjék az ágyig,
elaludjon minden módon
szülein ne gondolkozzon.

 

 

 

Két fa

Anyánk szomorú, mint a fűzfa
egész a földig lehajolva,
apánk zeng a hársfa-szélbe
végső kétségbeesésre.

 

 

 

Cirkusz, egyedül

Apám kezében anyámét
nem láttam soha.
Megértettem a parádét:
mostoha vagyok, mostoha.

 

 

 

Felhősírás

Valójában elfeledtem
apámat, ki szeret engem,
én is szeretem, ha nem kell
zokognom a fellegekkel.

 

 

 

Szakálla-kender

Múltkor az utcán egy embert
láttam, a szakálla-kendert:
kis szakálla óriás volt,
azt hiszem, hogy az apám volt.

 

 

 

Csere-bere

Már az nem is izgat, nem bánt,
hogy ők nem szerették egymást,
azért hitelbe-adóba
minket szerethettek volna.

 

 

 

Boldog fénykép

Láttam tegnap egy családot,
összesen hat főből állott,
a fényképen vacsoráztak.
Vannak, akik el se válnak?

 

 

 

Családi fotó

Anyám tartott az ölében,
az apám hasonlóképpen,
hogy lehet, hogy öt év múlva,
letörölve, legyalulva,
Zamárdiban, Zebegényben,
apám hiányzik a képen?

 

 

 

Vasárnap

Egyszer egy vasárnap délben
összenézett négy testvérem:
hogy már apa nélkül élünk,
hogy most már végünk van,
végünk.

 

 

 

Mély kút

Márciusban és májusban
elég sok víz van a kútban,
de olyan sok sosincs benne,
hogy apát meglássuk benne.

 

 

 

Tizenkét év

A szobában olyan csönd van,
mint raboknak a börtönben,
ruháinkat elrámoljuk,
apánk lépteit számoljuk,
jön-e, jön-e, nyílik ajtó,
négyünk szívét megszakajtó,
fülelünk az éjszakába
tizenkét éve hiába.

 

 

 

Nyomorék

Elvált szülők gyereke,
nem is tudom, gyerek-e?
Vagy lesz rögtön botos felnőtt,
akinek a lába eltört.

 

 

 

Szél-apa

Apám nem bújkál előlem,
csak egy kicsit felelőtlen,
csak a szélben pitypangozik,
nagyon ritkán mutatkozik.

 

 

 

Torony tetején

Hogyha már nem jár is haza,
elvált apa is csak apa,
ott ül a torony tetején,
s látja, ha én sírok, szegény.

 

 

 

Ég-tükör

Barna hajam billegetem,
cipellőim illegetem,
ha az ég egy tükör lenne,
apám megláthatna benne!

 

 

 

Szégyellős karácsony

Karácsony délután
jön hozzánk az apánk,
leül és elmeséli hosszan,
hogy ne higgyünk az angyalokban.

 

 

 

Öreg apám

Sajnálom az öregemet,
annyira megöregedett,
ha lehetne, ölbe venném,
kisírnám magam a mellén.

 

 

 

Istálló

Apa este hazamegy,
búsan, mint a tehenek,
de micsoda haza lehet,
ahova én nem mehetek?

 

 

 

Nőneműek

Öten élünk az anyámmal,
plusz még a vak nagyanyámmal,
hatan vagyunk nőneműek,
egész picit keserűek.

 

 

 

Téli apa

Reggel minden gyerek látja
az apját, ha borotválja
a szakállát. Mi csak télen,
leborotválva egészen.

 

 

 

Közös asztal

Az a család, ahol együtt
ülnek galambok, keselyűk,
ahol vannak külön dombok,
az nem család – annyit mondok.

 

 

 

Szauna

Szeretem a szüleimet,
ahogy meleget a hideg,
de ebbe a szaunázásba
elpusztul az ember lánya.

 

 

 

Idegen

Apát piros alkonyatkor
láttam tegnap este hatkor,
hadonászott, integetett,
azt hiszem, hogy ő lehetett.

 

 

 

1 + 1

Összeszámolom esténként
és megállapítom tényként:
van egy anyám, van egy apám,
ketten is vigyáznak reám.

 

 

 

A hóban jön apám

Anya minden este mesél,
hogy mikor érkezik a tél,
hófalakban, hótornyokban,
ott jön apám benn a hóban,
ha ideér, hát ideér,
idén nagyon kemény a tél,
vagy átlábol, vagy átrobban,
vagy ott marad benn a hóban.

 

 

 

Káin – Ábel

Káin, Ábel kora óta
azt kérdi az idióta:
hol az apám? Hogy megöljem,
vagy mindétig szerethessem!

 

 

 

Látomás

Azt hiszitek, apánkat is
elvitte a nagy Duna-víz?
Látom állni a folyóban
növekvőben, elfogyóban.

 

 

 

Folyóvíz

Hátán hurcolt, mint a medve,
meggörbedve, meggebedve,
azt dúdolta-énekelte:
sok lányomat által viszem
ezen a csúfságos vizen,
akármilyen mély a medre.

 

 

 

Túl az óceánon

Lábolt Óceánt és Tiszát,
azt mondta, hogy lábon visz át,
inaszakadtig szeretve
a harmadik évezredbe.

 

 

 

Napfogyatkozás

Az iskolában kérdik,
hogy hol van az apám?
Azt mondom, láttam délig
május hatodikán.

 

 

 

Kézfogás

Arcára nem emlékszem,
szemöldökére sem,
de tizenhárom éve
megfogta a kezem.

 

 

 

Álom

Egyszer Apa hazajön,
bedől, mint a vízözön,
elönti a bútorunkat,
s mindent, ami minket untat.

 

 

 

Angyal-apa

Apa ott aludt egyszer rég,
hogyha esküdnék, sem hinnéd,
szárnyán láttam, hogy angyal volt,
lába kilógott a paplanból.

 

 

 

Arcmás

Apa itt van emlékül,
várom, amíg megkékül,
a fotója. Kiszögezem
két rajzszöggel, hogy meglegyen
akkor is, ha megvénül!

 

 

 

Kétfelé család

Mi – a kétfelé család,
egyek vagyunk legalább
abban, hogy nevünket büszkén
emlegetjük: Mocsolád!

 

 

 

Két szülő

Kit szeressek? Apát, anyát?
Nem szeretem a galibát.
Jobb, ha nem kell egyiket se
gyűlölnöm és szeretnem se.

 

 

 

Mese

Azt mondja anya, a szőlőnek
föl kell nőni karó nélkül,
azt mondja anya, a szülőnek
meg kell élni szerek nélkül.
Én azt mondom, az eresznek
nem lehet folynia eső nélkül,
azt mondom, hogy a gyereknek
nem lehet élni szülő nélkül.

 

 

 

III.
Anyám azt mondta

 

 

 

 

Nemzetiszín
Anyám azt mondta mindig:
– Egyszer meg kéne értetni a
gyerekkel,
hogy Magyarországon él… –
Háromszáznegyvenöt forintért
a békéscsabai nagyközértben
vettünk egy Pick szalámit,
melyen piros-fehér-zöld
zsírszalag simult.

 

 

 

Csoda

Anyám azt mondta mindig:
– Látod a kertben azt a szép virágot?
– Nem – mondtam. Nem volt ott semmi.
– Majd meglátod.

 

 

 

Anyánk haja

Anyánknak szőke haja volt.
Úgy égett, mint a láng.
És örökké világított
miránk.

 

 

 

Szerencse

Anyám azt mondta mindig:
ne totózz, ne lottóz, ne rulettezz,
ne add a fejed
semmilyen hecchez,
s amikor megnyerte
a szomszéd a főnyereményt,
csak igazított egyet
a lábosfedőn
kecsesen és előkelőn:
„Néha bejön.”

 

 

 

Krimi

Anyám mindig az mondta:
– Ne nézze a gyerek a krimit! – Lenyomta a tévét.
– Csak öldöklést lát, hullákat, gyilkosokat!
Befordultam a falnak, fejemre párnát tettem,
hogy ne halljam, ahogy ölik egymást, ketten.

 

 

 

Séta

Anyám mindig azt mondta:
– Egyszer már foglalkozhatnál a gyerekkel.
Apám kézen fogott, kimentünk a Viadukt alá,
az állatkertben két zebra futkosott,
apa négy sört ivott a vendéglőben,
a galambok négy helyen megtisztelték a terítőt.

 

 

 

Két szülő

Anyám azt mondta mindig:
délután van.
És érthető, hogy egyszer este lesz.
Apám a délelőttre esküdött,
noha tudta, hogy egyszer vége lesz.

 

 

 

Családi szentség

Anyám azt mondta mindig:
– „A család összetartja
a világot…” –
s a villamosmegállóban
apámmal találkoztam,
ki egy velem-korú leányt
ölelgetett.

 

 

 

Parfőm

Anyám mindig azt mondta:
– Ne a pénzért lelkesedjetek!
Apám autóval vitt be a Konsumexbe,
hol francia parfőmöt kapdostak
egymás kezéből elnyúzott arcú
vámtisztviselők.

 

 

 

Madártömő

Anyám azt mondta mindig:
nem szabad
bántani a madarakat.
Aztán azt láttam, hogy unokaöccse
a meggyfánkról a rigónkat lelőtte,
jól preparálta és mentegetőzve
kitömte,
mondván, csak azért, hogy lássátok
mindörökre.

 

 

 

Hálóingben

Anyám azt mondta mindig:
le kell feküdni este hatkor.
Aztán azt láttam alkonyatkor
a rácsoságyból: hálóingben imbolyognak
kísértetek, egymáshoz nyomottan
egy idomtalan táncban, mintha ketten
lennének, de mintha egy sem!
Aztán: hajnalban, ahogy a harang szólt.
Miért nem alszanak ilyenkor?

 

 

 

Becsület

Anyám azt mondta:
legjobb a becsület.
Még a kenyérért is tartozunk
Feuerbach néninek.

 

 

 

Előre

Anyám azt mondta mindig:
nem fontos, hova ülsz.
De ha nem az első sorba kerülsz,
úgy megbillentelek, hogy kirepülsz.

 

 

 

Felnőtt

Anyám mindig azt mondta:
le kell feküdni,
amikor meg akartam hallgatni,
mit beszéltek a szomszéd Zsuzsikáról,
akinek hirtelen megnőtt a hasa,
meg hogy az értelmiség fölhígult,
és mindennek oka: Trianon.
Mosópornak gondoltam, amivel
minden ruhát ki lehet mosni,
de apa azt mondta, keveset tegyünk bele
(a mosógépbe), mert az összes szövetet
szétszedi.

 

 

 

Türelem rózsát terem

Anyám azt mondta mindig:
– Alávetem magam a türelemnek. –
Apa pedig összetörte
az egész Skálalakásberendezést.

 

 

 

Helyesírás

Anyám mindig azt mondta:
– Tanuld a helyesírást! –
Apám imbolygó léptekkel hazaért,
és a szobán függő díszfényképre
piros krétával azt írta: hüje.

 

 

 

Remuska

Anyám azt mondta mindig:
– A Kárpátok alatt
nincs csak egy akarat. –
Alig tudtunk egy Remuskát belopni,
Mit nem kell elvámolni
– a Kárpátok alatt.

 

 

 

Old boyok

Anyám azt mondta mindig:
pusztuljanak, kik nem tudnak élni
a mi falunkban!
Most visszatérő, négyszázöt dolláros
amerikaiakat hoz a házhoz,
pogácsát süt nekik, barátkoz:
szegények, hazajöttek.
Hátha igazuk van.

 

 

 

A kutya harap

Anyám azt mondta mindig: – Oda be
ne menj, ahol a „Kutya harap” ki van írva!
Két kutyát tartunk. Mindegyikükön
agyonetetve, rengve ring az írha.

 

 

 

Anyám… Apám…

Anyám… –
Anyám…
Az olajfa árnya ringott.
Anyám mindig…
Anyám mindig…
Anyám, anyám…
Anyám mindig azt mondta:
alkonyatkor…
És láttam a lebukó napot:
Apám, apám…

 

 

 

A kapuban

Amikor én gyerek voltam,
a kapuban kiállottam,
egyet-kettőt kurjantottam,
tudtam, hogy az anyám hol van.
Amióta kamasz vagyok,
a kapuba kiállhatok,
akárhányat kurjanthatok,
anyámra nem találhatok.

 

 

 

Zongora

Anyám egy hosszú zongorán
futtatta a kezét,
ide-oda, mint egy bűvész
kalimpolt szerteszét,
aztán a dal elhallgatott,
a fehér zongorán
finom kis vércsöppek látszottak,
mert meghalt az anyám.

 

 

 

Anyám–apám szerelme

Anyámnak szép írása volt,
akár a menüett,
úgy kanyarította alá
a kecses betűket,
keringtek és lebegtek és
perdültek, mint a tánc,
apámra kacskaringatón
fonódott így a lánc.
Anyám azt mondta: nem jöhet,
mert fél, nem szereti,
apám azt írta: mindenét
fölajánlja neki.
Anyám azt írta: nem lehet,
apám azt, hogy muszáj,
és röpködtek a levelek
és suttogott a száj.
Anyám mindíg ellenkezett,
azt írta, hogy: ne, ne!
apám a levelek között
csak fuldokolt: te, te!
Forogtak, lengtek a betűk,
kulcsoltak, mint a lánc,
és így lett egyre szabadabb
és szédítőbb a tánc…

 

 

 

IV.
Búcsú

 

 

 

 

Távirat

Én nem érek rá,
ő nem ér rám.
(Ez az apám.)

 

 

 

Vallomás

És néha mégis jó, hogy anya van,
és néha jó, hogy apa hazajön,
megérkezik, mint reszkető diák,
megérkezik, mint szemembe a könny.

 

 

 

Papa

Én véletlenül szeretem a papámat,
most nem tudom, voltaképp mit csináljak?
Hogy mutassam mások előtt, hogy utálom,
miközben csónakázok vele a nyáron?
Most az a sikk, ha belerúgunk apánkba,
ha tele vagyunk érzéssel is iránta.
Mit mondjak majd a Magdinak, ha megkérdez:
„apád mihez hasonlít, lóhoz, tevéhez?”
Röstellem, hogyha nem szídhatom eléggé,
ha nem nevezhetem ki lóvá, tevévé.
Most itthon írok egyedül a szobámban,
és körös-körül elegendő homály van.
„Ne vedd zokon, apa, ha neved teve lett,
én mindig együtt fogok élni teveled!”

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]