Isten madara

Mozdulatlan most a lég, sas suhan az ég felé. Feje mint a kereszten, kitárt szárnnyal fölrebben. Mereven néz előre, mintha a föld eldőlne. Ő csak röpül egyenest, Föld felől a fénybe fel. Hegyek szirtjén van a háza, benne apró csimotája, megeteti, megitatja, mire az a szárnyát bontja, várja Isten egy sugárral az ég ajtaját kitárva.