A pápai mézesbábos

Pápai bábos

A pápai mézesbábos

az igazi – ne csodálkozz,

szűrkalapja magasan:

baljában huszár lovagol,

hősködik vagy katonagol,

jobbjában a szíve van.

Vásárfia

Tudod, mi a vásár?

Ha az ember vásál

színes mézeskalácsokat,

ami közt a nép válogat,

bajuszost vesz, kövér asszonyt,

puskájába piros patront,

tükrös szivet, veres huszárt,

ki a szabadságért kiált,

ki felül a ringlispilre,

ki fütyül a detektívre,

ki a malacot megnyergeli,

az orvosságot nem szedi,

hogyha banda bántja, szétvág,

szereti a rántott tésztát,

házat épít hóhalomból,

aranyat szed ki az alomból,

mérges, hogyha mérge van,

aztán sütkérez boldogan,

megveti a pulyka máját,

szégyenkezik, ha nem látják,

szemébe nevet mindenkinek,

kit a pénzért ráz a hideg,

ő szabadon, kalácsosan

jár a földön, ha dolga van,

huzamosan, huszárosan

malacon, szamáron, lóháton:

ha kell, mézeskalácson!

Tulipános Mariska

Aranytorony, aranypárta van a fejem tetején,

holnapután Magyarország királynéja leszek én.

A király meg Sebő Gyurka,

ki a gyurmát maga gyúrja

mézeskalács-műhelyének

feneketlen fenekén.

Tündér Viola

Tündér Violának

karcsú a dereka,

úgy mennék vele a

bálba, iskolába.

Karcsú a dereka

Tündér Violának,

hogy csak bámulnának

utána éjszaka!

Éjszakába bálba,

nappal iskolába,

mennék a nyomába

Tündér Violának.

Nappal bámulnának,

éjszaka sírnának,

ha kedvese volnék

Tündér Violának.

Hableány

Kinek a párja hableány,

nincsen gondja habra,

az a habcsókot ingyenestől

a hableánytól kapja.

Annak a haja habból van,

a mosolygása is abból van,

a neve Rózsi, Erzsók,

a szája maga habcsók.

De aztán, de aztán

elúszik a hableány,

oda a Rózsi, Erzsók,

oda a cifra habcsók.

Nem marad a két kezünkben,

csak a sellő farka,

nem marad az emlékünkben,

csak abdakadabra.

Tökfilkó

Busa bajusz, busa ész,

ezzel ugyan hova mész?

Kobakodon tökfödő,

melyben a tök leve fő.

Csak a padon üldögélsz,

várod, megszólal az ész,

várod, megszólal a szó

szádon, mint a kakasszó.

Egyszer majd, ha este lesz,

s nem félsz, a kutya megesz,

megvárlak a kert alatt,

s kipingálom arcodat.

Festek reá gidret-gödröt,

a szemedbe könnyet öntök,

az arcodra nyomok csókot,

virágokból bibircsókot.

Csabacsüdi óvodában

áll a Csaba csabaságban,

csabacsüdi csapdájában

áll a katona a csizmájában.

Csabacsüdi óvodában,

az óvoda udvarában

csábítóan és csicsásan

vár a katona a nadrágjában.

Csabacsüdi óvodában

tulajdonképpen már nyár van,

az óvónő már befejezné

az óvodálást, ha tehetné…

„Csabacsüdön csűdje van a Csabának,

óvodások semmi titkot soha ki nem dumálnak,

tudják jól, hogy mi a rend,

az óvónő hova ment,

udvarol az úton a katonának…”

Báb-huszár

Ha a király király volna,

szolgálatom holtig szólna,

ha a csákóm igaz lenne,

nem lehetne ilyen ferde.

Ha az utca utca volna,

nem lehetne ilyen ronda,

masíroznék, mint a bolha

hegyet-völgyet átugorva.

Ha a szabad szabad volna,

beállnék a csatasorba,

ha a lehet meglehetne,

nem szorítana a mente.

Így csak állok tisztelegve,

nézek csak a jöttre-mentre,

bele vagyok gyepesedve

ebbe a virágoskertbe.

Megmozdulnék hajdú-módra,

ha a király király volna,

csorogna a naplemente,

ha országom ország lenne.

Deák

Jön egy deák, Csokonai,

nem nagyon tud mit mondani,

szorítja az írótollát

maga mellé meg a téntát,

a kalapja egyenesen,

mint a fedő, áll a fejen,

a lába összeszorítva,

mintha vigyázzban ordítna,

azt kiáltaná: szabadság!

Nem pusztul el Magyarország!

Kurucos

Itt az álarc, itt a festék,

itt a Vezér maga – tessék.

Kócsagtolla csupa hab,

szemében csillagok csillognak,

a szakálla kékszakállú,

a réz-ágyúja méz-ágyú,

nem fél tőle senki se,

virágból van a füle.

Háromkirályok

Háromkirályoknak

három koronája

imbolyog a csillag

csillagos nyomára.

Fekete az éjfél,

fekete az utca,

háromkirályoknak

fekete az útja.

Siet a sikátor,

hunyorog a strázsa,

hol megyen a három

királyok királya?

Jaj, ne siessetek,

jaj, csak szaladjatok,

jaj, elkerüljetek

katonát és papot!

Szögbe ne lépjetek,

a csöndet várjátok,

hón alatt vigyétek

három koronátok!

A lovak patáit

burkoljátok ronggyal,

ne váltsatok szót már,

csak a csillagokkal!

Remeg az istálló,

remeg a szél szája,

remeg a királyok

három koronája.

Rózsa

Nincsen rózsa tövis nélkül,

nincsen leány fiú nélkül,

akármelyik maga marad,

sírdogál a kapu alatt.

Csupa tövis ez a rózsa,

meg vagyunk mi bolondulva,

én teérted, te énértem,

sírunk csak a faluvégen.

Ez a rózsa csupa tövis,

ennél talán jobb a szög is,

de ha nincsen, de ha nem kell,

sírunk csak az egerekkel.

Hoborzó Tuszár

A kába leresztbe,

csuszáros a hákó,

markantyuja seredve,

farja kölálló.

Halol a dazáért,

ebében a zsujja,

agyarországért

heghalna, ta mudna.

Lovag és fegyverhordozó

Hopp-hopp, katona,

ketten ülünk egy lóra,

te ülsz föl a farára,

én meg alá-szolgája.

De te vagy a dagadtabb,

akárhogy is tagadtad.

Egyik elöl ül, másik hátul,

nem esik le a faráról,

aki jól megkapaszkodik,

lehet a kisebb, a soványabbik,

a másiknak fügét mutat,

ő dirigálja a lovat.

Bordal

Kossuth Lajos azt üzente,

elfogyott a regimentje.

Amit az ember maga dugdos,

nem ürül ki a pitykés butykos.

Nem iszik abból a rendőrbiztos,

szabadság lesz egyszer, biztos.

Európa elrablása

Ez a kalács mézeskalács,

ez a bika mézes bika,

ez a leány mézes leány,

Európa legszebbike.

Ez a bika már hiába

toporzékol hamisan,

Erika megbabonázta

mézesen és mázosan.

Bábosak

Hadonászunk, bohóckodunk,

másokat megcsiklandozunk,

nem vagyunk bánatosak

ő sem, én sem,

így élünk mi szőrmentében

tulajdonképpen szőr mentében.

Gitár

Szól a gitár trom-trom-trommal,

ha föltöltik elektrommal.

Dalol a fiú a lánynak: kuc-kuc,

a haja hosszú arab burnusz.

Rezeg a szemhéj, rezeg a száj is,

rezeg a nyakban a kaláris.

Rezeg a nadrág, rezeg a szoknya,

azt hiszem, hozzá vagyunk szokva.

Rezeg a fű, rezeg az asztal,

rezeg a sakk a sok paraszttal.

Rezeg a rózsa, a szegfű, az írisz,

rezeg a mellkasban a szív is.

Ha kimerül a kábele,

áramot vezetünk bele.

Szól a gitár trom-trom-trommal,

ha föltöltik elektrommal.

A bakter

Csak áll az állomás,

rohannak a sinek,

tisztelgünk, mint a sás,

minden-mindenkinek.

Rohan a sok vonat,

tisztelgünk, mint a sás,

a fénykocsik alatt

csak áll az állomás.

Álmok vonata zúg,

minden kocsija más,

egyhelyben utazunk,

ahogy az álmodás.

Tisztelgünk, mint a sás,

a vonat az urunk,

csak áll az állomás,

mi bakterek vagyunk.

A gyertya lángja láz,

élünk, ahogy tudunk,

lobogunk, mint a sás,

egyhelyben robogunk.

Újévi malac

Disznóra ül a huszár,

csőből van a lába,

kapaszkodik kényesen

kövér oldalába.

A disznó csak fúj szegény,

jég ül az orrára,

tropa kocsi kereke,

kétoldalt a lába.

Ujjé, ujjé, újév lesz

disznónak hajnalára,

autóstoppal rohanunk

holnap a csatába!

Páva

Szájtátva vártam a Faramuci Ágnest,

hogyha ő hazajön, minden este más lesz,

más lesz a páva tolla, más lesz a pipiske,

hazajött a Faramuci – nem változott mit se.

Minden este ugyanaz a tanyaalja vár rám,

van hiába Faramucim, csisze-csosza pávám,

illeg-billeg kék-fekete, rózsaszínű szárnyán,

csak az igaz madarakon ragyog a szivárvány.

Pulyka-titok

Rőt nyaku, rőt nyaku pulyka,

gömbölyü szív a világ,

nagy tükör a közepében:

boldog az, aki belelát.

Sír az anyóka, apóka,

félszegen félti fiát,

törni ne törne tükörbe:

sérül az, aki belevág.

Csókos galambpár

A csókos galambok

csak csókolózzanak,

fejüket összedugják

tizennyolc perc alatt.

Ha tudnák, szegénykék,

tizennyolc perc alatt

fölöttük az egész ég,

mint ponyva, beszakad.

Csak keresnék a morzsát,

hogy jóllakhassanak,

ha eltűnik egy ország

tizennyolc perc alatt.

Röpülj, egyél és csókolj

tizennyolc perc alatt,

a mérhetetlen jóból

tizennyolc perc marad.

Virágos kosár

Őszirózsa, bazsalikom, nőszirom,

elviszem a kosárban, ha elbirom.

Leteszem a tüneményes asztalra,

nem bánom, ha beszakad is alatta.

Ott szedtem a virágot a kertünkben,

válogattam, jóformán megkergültem.

Minden szálát külön is megtépáztam,

nálad szebb lány különben is kétszáz van.

De a szivem hasadozott éretted,

nem tudom, hogy mi az oka, mért tetted?

Uzsonnádat ideadtad zsemléstől,

nem menekszem sohasem az emléktől.

Egyszer aztán vihettem a táskádat,

és sohasem láttalak még náthásnak.

Nevettél, ha azt mondták, hogy séta lesz,

nem bántad, ha csörege volt, ha macesz.

Őszirózsa, bazsalikom, nőszirom,

szeretlek a holtomig, ha kibirom.

Szűz

Szűz, szűz, szüzecske,

a kalácsod kell-e?

A te tükröd ezüsttükör,

ha összetör, hát összetör,

az a fontos, hogy az embert,

mint Karácsony a decembert,

valaki szeresse.

Mézeskalácsos

Békés Csaba ez a Csaba,

itt lakik a Mézes Kala,

öreg ember nem vén ember,

játszik a bohóc gyerekekkel,

kiformázza, kipirosozza,

a tésztagyurmát fölpofozza,

térdekalácsát megmasszírozza,

ádámcsutkáját megnyomkodja:

itt van jó ló lovagolni,

itt van gitár gitárolni,

menyasszonyon pántlika,

Dorottya meg Ágika,

Pulyka Gyurka, Hurka Tódor

mézből, mázból, porcukorból.

Örülhet a pék, a paraszt,

szarvának két kiflit ragaszt.