Kanál

Anala-kanala kettő-három, én a helyem nem találom. Beleérjek a levesbe, a galuskák közé esve? Itt a szomszédomnak lába beleér a káposztába. Megmarkolnak és merítnek, föl-le, ez egész nap így megy. Délután kifényesítnek, megtörülnek cifra dísznek. Este újra fejeselek, merítem a leveseket, szürcsölnek és csámcsognak, és még engem átkoznak: csorba vagyok, göthös vagyok, szidnak kicsik, szidnak nagyok, én egész nap lapátolok, mégis morog minden torok. Baba-baba-baba-ba, gyere ide, Katica, te vagy az én jóbarátom, neked legjobban csinálom, várom, míg a citromlevet rám eresztik s megmeredek, hogy könnyebben idd ki mind egy cseppig, így ni! És ha majd megöregedtem, elleszek én kinn a kertben, ahol készül gyerektorta, lefekszem a homokodba. Ott is velem kanalazzál, és ha majd a rozsda mar már, se barátság, se torta, hajíts el a bokorba!