Hopp-hopp

Hopp-hopp, katona, ketten ülünk egy lóra, te ülsz fel az enyémre, én pedig a tiédre, jó, hogy ilyen lovad van, nem jár alacsonyabban, te magad is jól megülsz a lovamon, mint a tűz, jó, hogy két ló az az egy ló, jó, hogy vörös és nem pejkó, jó, hogy fiatal, nem vén, jó, hogy szállunk te meg én, jó szobában lovagolni, jó mindenről tudni, hogy mi, jó a gyerek, jó a lova, jó a hopp-hopp, a katona. Hopp-hopp, repülünk, égbe verjük a fejünk, ott egy újabb lovas van, színezüstben-aranyban. Biztos, ott is lovagolnak, vagy ha nem, szamaragolnak, a szájukban pogácsa van, s mindnek külön kovácsa van.