Bál
| Volt nálunk egy kicsi bál, |
|
Pereces
| Itt van a legjobb, a legtökéletesebb! |
| Itt lehet kapni a négyfülü perecet! |
| Forgatom, számolom, földobom, gyerekek, |
| nyúljatok, mérem a, nézem a kezetek, |
| egyszerre hármat is egyetek, vegyetek! |
|
| Nézzetek, láttatok ekkora lyukakat? |
| Átférnek, átbújnak rajtuk a madarak! |
| Ha a fül lemarad, ha a fül leszakad, |
| fölragasztunk egyet pillanatok alatt, |
| az a jó, amelyik legesleglyukasabb! |
|
| |
| Nem forgattam, megégettem, elfeledtem, he-he-he! |
| két oldala, baloldala, jobboldala fekete! |
|
| Egyszerre hármat is egyetek, vegyetek, |
| nyúljatok, mérem a, nézem a kezetek, |
| forgatom, számolom, földobom, gyerekek, |
| itt lehet kapni a négyfülü perecet, |
| itt van a legjobb, a legtökéletesebb! |
|
|
Marcipán úr
| esznek ott a kisgyerekek, |
|
| Csinál szívet marcipánból, |
|
| gyárt, szívet és eleséget, |
|
| gyárt cukorkából, bűvöletből, |
| gyártja háztartási kekszből, |
| – lényegében marcipánból. |
|
| Marci szíve, Marci szája, |
|
| ne szidj meg, ha jár a szám! |
|
|
A lakat
| Gyúrja, fúrja, úgy gyalulja |
|
| Vágja, vájja, esztergálja, |
|
| Fogja, nyomja, áthurkolja |
|
|
Tündérek
| Egyik tündér haját fonja, |
| csúzlit kapott karácsonyra, |
|
| így élünk mi cigány módra, |
|
|
Hopp-hopp
| jó, hogy ilyen lovad van, |
|
| jó, hogy két ló az az egy ló, |
| jó, hogy vörös és nem pejkó, |
| jó, hogy fiatal, nem vén, |
| jó, hogy szállunk te meg én, |
|
| jó mindenről tudni, hogy mi, |
| jó a hopp-hopp, a katona. |
|
| Biztos, ott is lovagolnak, |
| vagy ha nem, szamaragolnak, |
| s mindnek külön kovácsa van. |
|
|
Kanál
| Megmarkolnak és merítnek, |
| föl-le, ez egész nap így megy. |
| megtörülnek cifra dísznek. |
| szürcsölnek és csámcsognak, |
| csorba vagyok, göthös vagyok, |
| szidnak kicsik, szidnak nagyok, |
| mégis morog minden torok. |
|
| neked legjobban csinálom, |
| rám eresztik s megmeredek, |
| mind egy cseppig, így ni! |
|
| elleszek én kinn a kertben, |
| és ha majd a rozsda mar már, |
|
|
Kéz-láb
| baba vagyok, szép vagyok, |
| mintha lábam dárda volna, |
|
|
Rongy
| Teveled meg mit csináljak? |
|
Tintapaca
| Kis kalicka, nagy kalicka, |
|
| én vagyok az és más senki. |
|
| Nagy orrom van, kék szemem, |
| csillag vagyok, duzzadok, |
|
| gyémánt vagyok, ökörszem, |
| bánat se vagyok, öröm sem, |
|
| hívogat, mint a gólyahír: |
|
|
Iskola-nyitogató
| meg, hogy mennyit ér a munka, |
|
| itt tanult meg a halász is |
|
|
Halászék
| azt mondja: csak ezt fogtad? |
|
|
Fekete Ernő
| Azt gondolja Fekete Ernő: |
|
| fehér, mint a tiszta tészta. |
|
| Azt gondolja Fekete Ernő, |
|
| a nyakába, meg sem állhat, |
|
|
Pletykás madarak
| mondja el, mi történt vasárnap, |
| tücsköt-bogarat összehordva |
| vacsoráznak kukovacsolva, |
| lebegtetik a szárnyukat, nagy |
| milyen sárga lett ma a málé, |
| milyen nagy láb az Orsolyáé, |
| csalánt esznek a kiskacsák – |
| ezt mondják a kukovacsák. |
|
| Éjjel egy nagy szalonban ülnek |
| a kukovacsák, nem repülnek. |
| Höpp-höpp – a szárnyuk meglebbentik |
| néznek csak a kukovacsák, |
|
| Még a kicsi kukovacsácska |
| sem figyel csak kukovacsára. |
| mit csinálnak a Böskék, Márták, |
| szekrény alá, az ágy alá, |
| mondja el, mit mások csinálnak, |
| milyen szőrös a rókaláb – |
| ezt mondják a kukovacsák. |
|
|
Gyalogút
| városok várják vagy faluk, |
|
Téli tanya
| Zörög az ablak, mocorog a zár, |
|
| Fehér Kató, mit csinálsz? |
| A konyhában ide-oda jársz, |
|
| száll a lehelet a szájon, |
|
| Kinn is paplan, benn is paplan, |
| jégvirág van az ablakban, |
|
|
Ragyogó
| Ragyogó, ragyogó, ragyogóan |
| perdül, akárcsak a labda, |
|
| Ragyogó, ragyogó, ragyogóan |
|
|
Erdő
| Ó, istenem, de csoda volna, |
| még erdőbb lenne, csupa gyémánt, |
| és én ott állnék benne némán. |
|
| Egy madár ülne fönn az ágon, |
| amilyenre én magam vágyom, |
| nem szólna, csak reám meredne, |
| és az én könnyem megeredne. |
|
|
Névike
| szépen száll a szelekkel. |
|
| legyen boldog minden ember! |
|
|
Naptárlapok
| harcol, hogyha harc kell. |
|
| mintha mindig álmok után rohanna. |
|
| ott jó élni, hol patak van, kert, lúd. |
|
| fél kezével tavaszi tócsát mereget. |
|
| ha kérdik, senki se látta! |
|
| milyen kecses az alkarja! |
|
| szőlőlevélbe öltözz, ne bíborba! |
|
| mint a fakutya, nevet akármin. |
|
| nem kell mindjárt elájulnia. |
|
| feje búbján beesik az eső. |
|
| csal, ha nem mér, csal, ha mér. |
|
| holdvilágnál a tetőkön mászkál. |
|
| legszebb harc a várostrom. |
|
| jobb a karaj, mint a krémes. |
|
| fuss a jégről, ha rianna! |
|
| szeretlek, na mit szólsz? |
|
| kezdi már a gitározást pedzeni. |
|
|
Pápai bábos
| az igazi – ne csodálkozz, |
|
Vásárfia
| bajuszost vesz, kövér asszonyt, |
| tükrös szivet, veres huszárt, |
| ki a malacot megnyergeli, |
| hogyha banda bántja, szétvág, |
| szereti a rántott tésztát, |
| aranyat szed ki az alomból, |
| mérges, hogyha mérge van, |
| szégyenkezik, ha nem látják, |
| szemébe nevet mindenkinek, |
| kit a pénzért ráz a hideg, |
| jár a földön, ha dolga van, |
| malacon, szamáron, lóháton: |
|
Tulipános Mariska
| Aranytorony, aranypárta van a fejem tetején, |
| holnapután Magyarország királynéja leszek én. |
| A király meg Sebő Gyurka, |
|
Hableány
| az a habcsókot ingyenestől |
|
| a mosolygása is abból van, |
|
| Nem marad a két kezünkben, |
| nem marad az emlékünkben, |
|
|
Tökfilkó
| Egyszer majd, ha este lesz, |
| s nem félsz, a kutya megesz, |
|
| Festek reá gidret-gödröt, |
| a szemedbe könnyet öntök, |
| az arcodra nyomok csókot, |
|
|
Csabacsüdi óvodában
| áll a katona a csizmájában. |
|
| vár a katona a nadrágjában. |
|
| tulajdonképpen már nyár van, |
| az óvodálást, ha tehetné… |
|
|
„Csabacsüdön csűdje van a Csabának, |
|
óvodások semmi titkot soha ki nem dumálnak, |
|
tudják jól, hogy mi a rend, |
|
udvarol az úton a katonának…” |
|
|
Báb-huszár
| Ha a király király volna, |
| szolgálatom holtig szólna, |
|
| Ha a szabad szabad volna, |
|
| Így csak állok tisztelegve, |
| nézek csak a jöttre-mentre, |
|
| Megmozdulnék hajdú-módra, |
| ha a király király volna, |
| ha országom ország lenne. |
|
|
Deák
| nem nagyon tud mit mondani, |
| mint a fedő, áll a fejen, |
| mintha vigyázzban ordítna, |
| Nem pusztul el Magyarország! |
|
Kurucos
| Itt az álarc, itt a festék, |
| itt a Vezér maga – tessék. |
| szemében csillagok csillognak, |
|
Rózsa
| Nincsen rózsa tövis nélkül, |
| nincsen leány fiú nélkül, |
|
| meg vagyunk mi bolondulva, |
|
| ennél talán jobb a szög is, |
| de ha nincsen, de ha nem kell, |
| sírunk csak az egerekkel. |
|
|
Lovag és fegyverhordozó
| Egyik elöl ül, másik hátul, |
| lehet a kisebb, a soványabbik, |
|
|
Bordal
| Kossuth Lajos azt üzente, |
|
| Amit az ember maga dugdos, |
| nem ürül ki a pitykés butykos. |
|
| Nem iszik abból a rendőrbiztos, |
| szabadság lesz egyszer, biztos. |
|
|
Bábosak
| Hadonászunk, bohóckodunk, |
| másokat megcsiklandozunk, |
| így élünk mi szőrmentében |
| tulajdonképpen szőr mentében. |
|
Gitár
| Szól a gitár trom-trom-trommal, |
| ha föltöltik elektrommal. |
|
| Dalol a fiú a lánynak: kuc-kuc, |
| a haja hosszú arab burnusz. |
|
| Rezeg a szemhéj, rezeg a száj is, |
| rezeg a nyakban a kaláris. |
|
| Rezeg a nadrág, rezeg a szoknya, |
| azt hiszem, hozzá vagyunk szokva. |
|
| Rezeg a fű, rezeg az asztal, |
| rezeg a sakk a sok paraszttal. |
|
| Rezeg a rózsa, a szegfű, az írisz, |
| rezeg a mellkasban a szív is. |
|
| Szól a gitár trom-trom-trommal, |
| ha föltöltik elektrommal. |
|
|
Újévi malac
| A disznó csak fúj szegény, |
|
|
Páva
| Szájtátva vártam a Faramuci Ágnest, |
| hogyha ő hazajön, minden este más lesz, |
| más lesz a páva tolla, más lesz a pipiske, |
| hazajött a Faramuci – nem változott mit se. |
|
| Minden este ugyanaz a tanyaalja vár rám, |
| van hiába Faramucim, csisze-csosza pávám, |
| illeg-billeg kék-fekete, rózsaszínű szárnyán, |
| csak az igaz madarakon ragyog a szivárvány. |
|
|
Pulyka-titok
| Rőt nyaku, rőt nyaku pulyka, |
|
Virágos kosár
| Őszirózsa, bazsalikom, nőszirom, |
| elviszem a kosárban, ha elbirom. |
|
| Leteszem a tüneményes asztalra, |
| nem bánom, ha beszakad is alatta. |
|
| Ott szedtem a virágot a kertünkben, |
| válogattam, jóformán megkergültem. |
|
| Minden szálát külön is megtépáztam, |
| nálad szebb lány különben is kétszáz van. |
|
| De a szivem hasadozott éretted, |
| nem tudom, hogy mi az oka, mért tetted? |
|
| Uzsonnádat ideadtad zsemléstől, |
| nem menekszem sohasem az emléktől. |
|
| Egyszer aztán vihettem a táskádat, |
| és sohasem láttalak még náthásnak. |
|
| Nevettél, ha azt mondták, hogy séta lesz, |
| nem bántad, ha csörege volt, ha macesz. |
|
| Őszirózsa, bazsalikom, nőszirom, |
| szeretlek a holtomig, ha kibirom. |
|
|
Szűz
| ha összetör, hát összetör, |
| az a fontos, hogy az embert, |
| mint Karácsony a decembert, |
|
Mézeskalácsos
| öreg ember nem vén ember, |
| játszik a bohóc gyerekekkel, |
| a tésztagyurmát fölpofozza, |
| térdekalácsát megmasszírozza, |
| ádámcsutkáját megnyomkodja: |
|
Pulyka Gyurka, Hurka Tódor |
|
mézből, mázból, porcukorból. |
| Örülhet a pék, a paraszt, |
| szarvának két kiflit ragaszt. |
|
Tónió a póniló
| Nagy bumburnyák feje van, |
|
|
Lord kakas
| akit megcsíp, meg van csípve, |
| közben szemétdombon lép át. |
|
| akit elkap, el van kapva, |
| peckesen és lassan lépked, |
| mint a lord, aki karót nyelt. |
|
| Azt hiszi, hogy a hangjára |
| nem lép bele, nagy haraggal |
|
|
Kacskaringós
| kis feneke, mint a billog. |
|
| hogy őt a föld, a víz védi, |
| hogy ő angol, hogy ő lady. |
|
| Munkás is, mert tappantyúval |
| megy az úton, nem autóval, |
|
|
Két ökör
| sír, rí mind a négy szemük. |
|
| szekér elmegy, nap feljő, |
|
|
A nagy régész
| Vinnyog, morog az udvarban, |
| s a föld alól nagy, cupákos |
|
| mely föld alól a föld fölé |
|
| Tudja ő, hogy a föld gyomra |
|
|
Nyúl-ól
| Bundát növeszt a nyulacs, |
|
| Mert egész nap karalábét, |
|
|
Libapásztor
| rám szólt már az apám párszor, |
| hogy verjem el a libákat, |
| hogyha kedvük enni támad, |
|
| ha megcsípik a szoknyának |
|
| Én egész nap futkosok csak, |
| kényre-kedvre csak tipegnek, |
|
| de egyszerre fölrebbennek, |
|
|
Tyúk-per-patvar
| Kárál a tyúk az udvarban, |
|
| Csitri csibéje, tyúk a csontja, |
| Kotkodál, ha vész közeleg, |
|
| Szárnyait kitárja nagyra, |
| nehogy a tolvaj elkaphassa. |
|
| bírájuk egy szürke macska. |
|
|
Gatyás galambok
| szerelmet vall, nagy sállal, |
|
| és úgy jelzi, ne beszélj. |
| Fönn a galamb fészket rak, |
|
| reméli, hogy fészek lesz. |
|
|
Fogoly cinke
| Duna partján áll egy ház. |
|
| Duna partján áll egy ház… |
|
|
Pillangó
| csak lebzsel és lobban éppen, |
| kitárt szárnnyal röpülhetne |
|
| Ki vagyok én, meg ne kérdezd, |
|
| Selyem lepke, kényes lepke: |
|
|
Mekeke
| Ez is fejte, az is fejte, |
| nem tudom, a gazdám fejt-e, |
|
| Így lefogytam az árokban, |
| két oldalról behorpadtam, |
| szarvam szúrós, hegyes lett, |
|
| gyerek csúfol, gazda átkoz, |
| nincs kedve a káposztához |
|
|
Pók-vadász
| felmászott, hogy felfaljon, |
|
| A pók pedig csak poroszkál, |
| fogát feni, és úgy grasszál, |
|
| A muslica meg már reszket, |
| mint akit hamar megesznek |
|
|
Pulyka-pulyka
| Pulyka, pulyka, pulyka rót, |
| akkor jött a bányász-munka. |
|
| Hullott mindenfelé a föld, |
|
| Pulyka, pulyka, pulyka rót, |
|
| a deszka csak vígan nézte, |
|
|
Lusta disznó
| nem megy el a moslékig se, |
| nem dolgozik húsvétig se, |
|
| csak nem vitte el az ördög? |
|
| Nem! Ott vannak! Lubickolnak! |
|
|
Ló-dal
| csak messziről bámulom ma, |
| milyen kényes, milyen lomha, |
|
| Szőre fénylik, szeme lángol, |
|
|
Úrhatnám szamár
| (most meg csak az akkordét), |
| eddig száz fuvart csinált, |
| most meg csak iá-t kiált. |
|
| most már únja, mi a munka, |
| nem megy kordét húzni Csutra – |
|
|
Egér-úr
| Mikor minden lukban luk van, |
| irányít az orr, a kormány. |
|
| föntről nagyot rácsapnak-e, |
| jön-e harcos királytigris, |
|
| vagy egyenest kommunista – |
| sajtillat vár, sajttorta. |
|
|
Belzebúb-bika
| Most jött meg a pokolból, |
|
|
Vakondok
| mint amit ti ott fenn éltek. |
|
| s mikor már a kert nyugodt, |
|
| s azt hiszik, a napnak vége, |
|
|
Méhmunkás
| hozzá ne érj, kardja van, |
| beléd szúrja, inkább meghal. |
|
|
Róka koma
| Hagyom, hogy hadd szavazzanak |
| hagyom, hogy tyúk beódalogva |
| bekecmeregjen a tyúkólba, |
|
| hagyom, hogy a májusi birkák |
| tapossák egymást, ahogy bírják, |
|
| hagyom, hogy cipőfűzőpertli |
| egér nagybátran kijelenti: |
| vidám a barakk, mint a verkli! |
|
| Hagyom, hogy az est kezd leesni, |
| csibe, gida, kacsa nyugodt. |
|
|
Teknős-élet
| Ül a kövön – méla ember –, |
|
| száraz bolhát vacsorálna, |
|
|
Békamester
| citerát és dobot elővesz, |
|
| a szózatot, pedig csak eső lesz. |
|
|
Miau
| a kártyában, az udvarban, |
|
| Kacsák, tyúkok veszekednek, |
| töppedt libák lépre mennek, |
|
| tudom, hogy a puma, párduc, |
| a jaguár, s amit már tudsz: |
|
|
Isten madara
| kitárt szárnnyal fölrebben. |
|
| Hegyek szirtjén van a háza, |
|
| mire az a szárnyát bontja, |
|
|
A természet
| Szólal a réten az esti kolomp, |
| messzire nyúlik a füst, a falu, |
| lebben a szélben a májusi lomb, |
| felhő szalad, oroszlánalakú. |
|
| Jönnek az úton az esti libák. |
| Kék a szemük, a szemükben a könny. |
| Kérdik a horhosok, kérdik a fák: |
| a régi leány, hogy ő jön-e, jön? |
|
| Moccan a fürj, a kutyák csaholása |
| robban a kék levegőjű világba, |
| abroncsban reszket a puha határ, |
|
| nyúl füle nyúlik, gyík szeme nyílik, |
| ló, liba, ember tudja, mi illik, |
| végül is mindenki csodára vár. |
|
|
Apa csak 1 van
Ajánlom ezt a könyvet nekem, magamnak,
aztán minden gyereknek, akik felnőnek,
és minden felnőttnek, akik gyerekek.
Apadás
| – ki-ki a maga életével… – |
|
Hős
| ki különben az én apám is, |
| pedig már elmúlott a nyár is. |
|
Tanárnő
| Ha valakit szeretek, hát szeretem, |
| rajta keresztül kell néznem, amit látok, |
| Csak szeretem a magyar diákságot |
|
Naiva
| Örsi Orsit én mégis szeretem |
| ismeretlenül vagy istenesen |
| egyetlen volt a „földi téreken” |
| ki szeretett tizenhat évesen. |
|
Forradalmár
| Örsi Orsi már alig bír velünk! |
| Óra alatt kártyázunk, étkezünk. |
| Ha észreveszi, szemet huny szegény, |
| mondá: Petőfi is volt vőlegény! |
|
Levél Amerikába
| Meleg van, dögvész, megőrülök, |
| a tavasz, mint a nyár, huszonöt fok, |
| nem tudom, melyik ruhámba bújjak |
| (tudod, amit Apa vesz, eltehetem a temetésemre), |
| éjjel írok, már máskor nincs időm, |
| a rádiók összevissza beszélnek |
| egy ukrajnai atomreaktorról, |
| ami fölrobbant, és hogy a parajt |
| bő vízben mossuk meg, noha |
| nincs egy szemernyi háttértöbbletsugárzás. |
| hanem a kishúgunkat, olyan jópofa, |
| ahogy kilencéves fejjel szerelmes |
| Szóval, azért magam sem akarok meghalni, |
| nem tudom, te hogy vagy vele? |
| Itthon iszonyú, nem is tudom, hogy mi akarok lenni, |
| csak bömböl ez a k… rádió, |
| nem írom le, tudod, hogy Dénes bácsi |
| – emlékszel? Kiss Dénes író – |
| tulajdonképpen a keresztapám, |
| folyton a trágárságot cikizi. |
| Ez a Challanger is, ne haragudj, |
| ilyen technikai civilizáció mellett |
| (ezt is másképp kellene mondanom: |
| szóval, ez nonszensz, hogy hét embert |
| így a semmibe lehet kilövellni! |
| Lehet, hogy nektek ott vicc, nem tudom, |
| a százalékokat olvassák be a sugárzásról, |
| de nem tudok elég jól németül. |
| És holnap doga van. Megőrülök. |
| Fekete neccharisnyát kéne vennem, |
| A Tisza apad. Mit csináljak vele? |
| Tiszabecsnél 7, Csongrád 600 |
| Nem mondom, szép kis költemény! |
| Az embernek mit kell hallania! |
| Nagyon elálmosodtam. Írj! Szia. |
|
GMK
| csak nem mást zsákmányol ki |
|
VGMK
| A Gazdasági Munkaközösség |
| szóban feloldódik a közönség, |
| olyan, mint a színház. A színi ház. |
| Én nézem, hogy te mit csinálsz. |
|
Kötélhúzás
| apa nem akar belépni a pártba, |
| anya nem akar kilépni belőle. |
|
Pionír
| előbbre kell, azt mondja, menni mindig, |
| és meg kell állni, mindig, ahogy illik, |
| kezünkben van a század zászlaja! |
| De mért nem fogja néha Szász Laja? |
| (Tudod, az a nagytestű dromedár, |
| akinek mindegy, úr vagy proletár, |
| állítólag leköltözött Szegedre, |
| inkább, mint hogy a lobogót emelje.) |
| És közben, mondom, Örsi Orsi sír, |
| de minden bij-bajt, bánatot kibír! |
|
Montblanc
| Örsi Orsi, tudod, az a barna |
| mindent visszavezet Freudra, |
| (tudod, aki a sexi-mexi atyja). |
| Örsi Orsi legutóbb velünk azt tudatja, |
| hogy a „Montblanc csúcsán a jég” |
| hasonlít némiképp egy pillanatra, |
| …nem is merem kimondani. Na arra. |
| (De közben jobban szégyellte magát, |
| mintha azt mondta volna, fakabát.) |
|
Mosoly-album
| Régen szoktunk mosolyogni, |
| mosolyunkról leszoktunk mi. |
| Apa nélkül – mosolyogunk. |
| Anya ránk szól – mosolyogjunk! |
|
Jégverem
| kit szeretek, azt se tudom, |
| anyánk testünk dörzsölgeti, |
| apánk a pénzt küldözgeti. |
|
| hogy a bordám meleg legyen, |
|
|
Ingek a kötélen
| apánk itt hagyott minket. |
|
Nagy kád
| Négyen voltunk testvérek, |
| akik egy kádban elférnek, |
| vihorásztunk, fröcskölődtünk, |
| aztán sírva törülköztünk. |
|
Árva
| Jön, köszön, fizet, eltűnik – |
| Mi várjuk vasárnap reggelig. |
|
Tente
| Minden gyerek arra vágyik, |
| hogy elkísérjék az ágyig, |
|
Két fa
| Anyánk szomorú, mint a fűzfa |
| egész a földig lehajolva, |
| apánk zeng a hársfa-szélbe |
|
Felhősírás
| én is szeretem, ha nem kell |
|
Szakálla-kender
| Múltkor az utcán egy embert |
| láttam, a szakálla-kendert: |
| azt hiszem, hogy az apám volt. |
|
Csere-bere
| Már az nem is izgat, nem bánt, |
| hogy ők nem szerették egymást, |
| minket szerethettek volna. |
|
Boldog fénykép
| Láttam tegnap egy családot, |
| összesen hat főből állott, |
| Vannak, akik el se válnak? |
|
Családi fotó
| hogy lehet, hogy öt év múlva, |
|
Vasárnap
| Egyszer egy vasárnap délben |
| összenézett négy testvérem: |
| hogy már apa nélkül élünk, |
| hogy most már végünk van, |
|
Mély kút
| elég sok víz van a kútban, |
| de olyan sok sosincs benne, |
| hogy apát meglássuk benne. |
|
Tizenkét év
| A szobában olyan csönd van, |
| mint raboknak a börtönben, |
|
| jön-e, jön-e, nyílik ajtó, |
| négyünk szívét megszakajtó, |
|
|
Nyomorék
| Vagy lesz rögtön botos felnőtt, |
|
Szél-apa
| csak egy kicsit felelőtlen, |
| csak a szélben pitypangozik, |
| nagyon ritkán mutatkozik. |
|
Torony tetején
| Hogyha már nem jár is haza, |
| s látja, ha én sírok, szegény. |
|
Ég-tükör
| ha az ég egy tükör lenne, |
|
Szégyellős karácsony
| leül és elmeséli hosszan, |
| hogy ne higgyünk az angyalokban. |
|
Nőneműek
| plusz még a vak nagyanyámmal, |
|
Téli apa
| Reggel minden gyerek látja |
| a szakállát. Mi csak télen, |
|
Közös asztal
| ülnek galambok, keselyűk, |
| ahol vannak külön dombok, |
| az nem család – annyit mondok. |
|
Szauna
| elpusztul az ember lánya. |
|
Idegen
| láttam tegnap este hatkor, |
| azt hiszem, hogy ő lehetett. |
|
1 + 1
| és megállapítom tényként: |
| van egy anyám, van egy apám, |
| ketten is vigyáznak reám. |
|
A hóban jön apám
| hogy mikor érkezik a tél, |
| hófalakban, hótornyokban, |
| ott jön apám benn a hóban, |
|
| idén nagyon kemény a tél, |
| vagy átlábol, vagy átrobban, |
| vagy ott marad benn a hóban. |
|
|
Káin – Ábel
| hol az apám? Hogy megöljem, |
| vagy mindétig szerethessem! |
|
Folyóvíz
| Hátán hurcolt, mint a medve, |
| sok lányomat által viszem |
|
Túl az óceánon
| azt mondta, hogy lábon visz át, |
|
Álom
| s mindent, ami minket untat. |
|
Angyal-apa
| Apa ott aludt egyszer rég, |
| hogyha esküdnék, sem hinnéd, |
| szárnyán láttam, hogy angyal volt, |
| lába kilógott a paplanból. |
|
Arcmás
| két rajzszöggel, hogy meglegyen |
|
Kétfelé család
| abban, hogy nevünket büszkén |
|
Két szülő
| Kit szeressek? Apát, anyát? |
| Jobb, ha nem kell egyiket se |
| gyűlölnöm és szeretnem se. |
|
Mese
| Azt mondja anya, a szőlőnek |
| föl kell nőni karó nélkül, |
| azt mondja anya, a szülőnek |
| meg kell élni szerek nélkül. |
|
| Én azt mondom, az eresznek |
| nem lehet folynia eső nélkül, |
| azt mondom, hogy a gyereknek |
| nem lehet élni szülő nélkül. |
|
|
| – Egyszer meg kéne értetni a |
| hogy Magyarországon él… – |
| Háromszáznegyvenöt forintért |
| a békéscsabai nagyközértben |
| vettünk egy Pick szalámit, |
|
Csoda
| – Látod a kertben azt a szép virágot? |
| – Nem – mondtam. Nem volt ott semmi. |
|
Anyánk haja
| Anyánknak szőke haja volt. |
|
Szerencse
| ne totózz, ne lottóz, ne rulettezz, |
| a szomszéd a főnyereményt, |
|
Krimi
| – Ne nézze a gyerek a krimit! – Lenyomta a tévét. |
| – Csak öldöklést lát, hullákat, gyilkosokat! |
| Befordultam a falnak, fejemre párnát tettem, |
| hogy ne halljam, ahogy ölik egymást, ketten. |
|
Séta
| – Egyszer már foglalkozhatnál a gyerekkel. |
| Apám kézen fogott, kimentünk a Viadukt alá, |
| az állatkertben két zebra futkosott, |
| apa négy sört ivott a vendéglőben, |
| a galambok négy helyen megtisztelték a terítőt. |
|
Két szülő
| És érthető, hogy egyszer este lesz. |
| Apám a délelőttre esküdött, |
| noha tudta, hogy egyszer vége lesz. |
|
Parfőm
| – Ne a pénzért lelkesedjetek! |
| Apám autóval vitt be a Konsumexbe, |
| hol francia parfőmöt kapdostak |
| egymás kezéből elnyúzott arcú |
|
Madártömő
| Aztán azt láttam, hogy unokaöccse |
| a meggyfánkról a rigónkat lelőtte, |
| jól preparálta és mentegetőzve |
| mondván, csak azért, hogy lássátok |
|
Hálóingben
| le kell feküdni este hatkor. |
| Aztán azt láttam alkonyatkor |
| a rácsoságyból: hálóingben imbolyognak |
| kísértetek, egymáshoz nyomottan |
| egy idomtalan táncban, mintha ketten |
| lennének, de mintha egy sem! |
| Aztán: hajnalban, ahogy a harang szólt. |
| Miért nem alszanak ilyenkor? |
|
Becsület
| Még a kenyérért is tartozunk |
|
Előre
| De ha nem az első sorba kerülsz, |
| úgy megbillentelek, hogy kirepülsz. |
|
Felnőtt
| amikor meg akartam hallgatni, |
| mit beszéltek a szomszéd Zsuzsikáról, |
| akinek hirtelen megnőtt a hasa, |
| meg hogy az értelmiség fölhígult, |
| és mindennek oka: Trianon. |
| Mosópornak gondoltam, amivel |
| minden ruhát ki lehet mosni, |
| de apa azt mondta, keveset tegyünk bele |
| (a mosógépbe), mert az összes szövetet |
|
Türelem rózsát terem
| – Alávetem magam a türelemnek. – |
| az egész Skálalakásberendezést. |
|
Helyesírás
| – Tanuld a helyesírást! – |
| Apám imbolygó léptekkel hazaért, |
| és a szobán függő díszfényképre |
| piros krétával azt írta: hüje. |
|
Remuska
| Alig tudtunk egy Remuskát belopni, |
|
Old boyok
| pusztuljanak, kik nem tudnak élni |
| Most visszatérő, négyszázöt dolláros |
| amerikaiakat hoz a házhoz, |
| pogácsát süt nekik, barátkoz: |
|
A kutya harap
| Anyám azt mondta mindig: – Oda be |
| ne menj, ahol a „Kutya harap” ki van írva! |
| Két kutyát tartunk. Mindegyikükön |
| agyonetetve, rengve ring az írha. |
|
Anyám… Apám…
| És láttam a lebukó napot: |
|
A kapuban
| egyet-kettőt kurjantottam, |
| tudtam, hogy az anyám hol van. |
|
|
Zongora
| Anyám egy hosszú zongorán |
| aztán a dal elhallgatott, |
| finom kis vércsöppek látszottak, |
|
Anyám–apám szerelme
| Anyámnak szép írása volt, |
|
| Anyám azt mondta: nem jöhet, |
| Anyám azt írta: nem lehet, |
|
| Anyám mindíg ellenkezett, |
| Forogtak, lengtek a betűk, |
| és így lett egyre szabadabb |
|
|
Vallomás
| És néha mégis jó, hogy anya van, |
| és néha jó, hogy apa hazajön, |
| megérkezik, mint reszkető diák, |
| megérkezik, mint szemembe a könny. |
|
Papa
| Én véletlenül szeretem a papámat, |
| most nem tudom, voltaképp mit csináljak? |
|
| Hogy mutassam mások előtt, hogy utálom, |
| miközben csónakázok vele a nyáron? |
|
| Most az a sikk, ha belerúgunk apánkba, |
| ha tele vagyunk érzéssel is iránta. |
|
| Mit mondjak majd a Magdinak, ha megkérdez: |
| „apád mihez hasonlít, lóhoz, tevéhez?” |
|
| Röstellem, hogyha nem szídhatom eléggé, |
| ha nem nevezhetem ki lóvá, tevévé. |
|
| Most itthon írok egyedül a szobámban, |
| és körös-körül elegendő homály van. |
|
| „Ne vedd zokon, apa, ha neved teve lett, |
| én mindig együtt fogok élni teveled!” |
|
|
Kukoricacsutka
Táncolj kecske, ne állj meg, |
Mer’ az Isten nem ver meg. |
Érted vagyok, szűvem beteg, |
Érted bizony nem es csoda, |
Mert te szép vagy mint e rózsa. |
Utazás
| utazáshoz kell harminc nap |
| s néz a kertbe mint a király |
|
Makaróni
A gyerek elengedte a kezünket.
Ment-mendegélt, mint a jól megírt mesében – tűrhető kirándulásokat tett, remek réteket, szárnyaló állatkerteket, zúgó földalattikat, ágaskodó toronyvárosokat, kék-nyíl-autóutakat látott –, jött-jöndögélt velünk, fanyarul csodálkozott, s aztán – elengedte a kezünket.
– Nem kell.
Enyhe hányingere lett tőlünk.
S most bolyong. Egyedül. Egy nagyvárosban, egy tanyán, erdőszélen, de többnyire egy világfogalmas egyedüllétben.
S nem lehet hozzáférkőzni. Komoly undorral fordítja el tőlünk a fejét, ha édesgetve elébe szaladunk a tömeges pályaudvaron, „Ki jön az én házamba?”-mesénkkel. Én nem – szögezi le felnőtt beletörődéssel.
…A gyermekéveket is úgy kell tekintenem, mint egy világra kiterjedő reklámot. Nagyon szépen be van csomagolva a makaróni. A reklám cégjelzése a mi világméretű lelkiismeretünk. Persze, hogy izgatjuk magunkat miatta. A gyerekeink nem akarnak makarónit enni. Rendes, tisztességes világot akarnak. Rendes, tisztességes ételt akarnak enni – hinni akarnak. Hinni, hogy van hús, eszme, rágható étel, tápláló élet. Anyag. Megmérhető igazság. Nem ilyet kellene gyártani nekik?
A gyerek elengedte a kezünket.
Bolyong – hiszen egyedül van. Várótermekben alszik, „tékozló fiúként”, elhúzza tőlünk a száját. Hazajönne. Sietne haza. Lerongyolódva, tépetten, hitre, hazára, családra, igazságra várva. Csak azt ne hallja tőlünk, ha beront – éhezve nemzetre, ruhára, szerelemre, költészetre – életünk konyhájába:
– Anya, mi van vacsorára?
– Már vártalak, fiacskám. Makaróni.
Gyermekszületés
| Azt mondta a zöldkabátos: |
| tudod, hogy születik a gyermek? |
| A nap süt át a fákon. A lombokon |
| keresztül süt a nap, keresztül tör rajtuk. |
| És aki szereti egymást, két ember, azokra süt. |
| Az asszony szemébe süt, és az asszony szemében |
| születik meg a gyermek, s a férfi szeméből nézi őt. |
| Ott, ahol annyira nézte, keletkezik egy fény-pötty, |
| egy kis fény, embernyi fény. |
| És tűz és víz keletkezik ott és gömbölyödik. |
| S amikor megvan, egy könny hullik ki az asszony |
| szeméből, egy könny, s ahogy hullik, emberré válik. |
| Mire földre ér. Így születik a gyermek. |
|
Garabonciás
| kicsi sorsot, vagy nagyot, |
|
| s vágyik minden irányban, |
|
| kicsi sorsot, vagy nagyot, |
|
|
Áprilisi nóta
| Szél száll, suhog a kendő, |
| csillog-villog ezüst tűvel |
|
| Lépte dobban szarvasoknak, |
| piros csordák eliramodnak, |
| zuhog a napfény, mégse perzsel, |
| mint arany tőr, áll a reggel |
|
| Fütty száll, csendül az ének |
| és a libák nagy seregének |
|
|
Vendégség
| Jönnek, jönnek a vendégek, |
|
| Hogyha elöl jön egy hólyag, |
| hogyha öreglány nyit rám, |
| szilvalekvárt, mézescsókot |
| zsírral kenem be az ajtót, |
| őrnek szólok, akárki jön, |
| hogy fusson is, ne csak igyon, |
| vagy amikor együtt ülünk, |
| menyasszonyok, ángyunk-menyünk, |
| kínálok majd, a tálat hozd, |
| s a földre rántom az abroszt, |
| hogy menjenek az alvégre… |
| de ha egy jön, de ha eljön |
| az én egyetlen személyem, |
| meghajlok, mint fa az éjben. |
|
|
Munka
| bosszankodik, ha kimarad. |
|
Sári bíró
| annyi fa volt már a kertben, |
|
| itt egy alma, ott egy alma, |
| egy hegyes, egy csavart ág. |
|
| beszedjétek, begyűjtsétek |
|
|
Pali úr
| ne siess ne szaladj ne butulj |
| ki ne fuss a világból a kék |
| levegőbe ne bukj bele még |
|
| ki ne fuss a világból ahogy |
| megsínyli a láb meg a fej |
|
| kit ránt le vala Dugovics |
|
| Dadogott az ütéstől a nyelv |
| zuhanó port annyira nyelt |
|
| Pali úr ne szaladj sose fuss |
| igazán sose bánt a kutyus |
|
|
Piac
| holnap az lesz a nagy tálon |
|
|
Kikeriki rét
| A kocsmáros sörbe fojtott |
| „ne járass velem bolondot” |
|
|
Boszorkányok
| rossz vagyok-e végleg rossz |
|
| Rossz volnék vagy jó volnék |
| Lehet hogy csak lázam van |
|
|
A generális
| s én mint egy vén kakadu, |
|
|
Karcagi mese
| arany tornyaid hívogatnak. |
|
Barátom
| nem ütött meg nem rugdalt |
|
| csak szólott a katonáknak |
|
|
Kacsaláb
| pedig milyen nagy puskájuk van |
| egymás útját Szerdahelyig |
| akinek tetszik nem tetszik |
|
Mikulás
| Olyan ember vagy te, mint mi, |
|
| Felhőből van a szakállad, |
| rókaprémből van a bundád, |
| szeretettel gondolunk rád! |
|
| Mi már tudjuk, hogy te jössz, |
|
| olyan ember vagy te, mint mi, |
| csak pirosabb és nagyobb! |
|
|
Gyerekszerelem
| Pattog a, pattog a kukoricaszár |
| gyűlik a hamuba a bagi határ. |
|
| Őröl az, őröl az öregasszony nyelve, |
| meg vagyunk idva, megy vagyunk edve. |
|
| Keserű levélen a leveli béka |
| akkorát ugrik, nincs is hozzá létra. |
|
| Hőköl a hold is, elúszik a felleg, |
| tiszta az égbolt, nem nagyon szeretlek, |
|
| alig szorítalak, alig érek hozzád, |
| átugranak könnyen bennünket a bolhák. |
|
| Fekszik a puszta, micsoda határ, |
| a körmünkre ég a kukoricaszár, |
|
| harsognak a szárak, a levelek égnek, |
| kitüntetéseimet odaadnám érted! |
|
|
Arany csikó
| mért mentél el szomszédba |
|
| Ott biztos jobb dolgod van |
|
|
Kis kukorica
| én mindig csak rád gondolok |
| én is fosztom te is fosztod |
| dolgozunk mint a bolondok |
| és ha hívnál menjek veled |
| szétszéledünk ne gondolj rám |
| zörög a szél mint a bádog |
|
Lánykérő
| legyen kész a hordók bora |
|
| szép kisasszony add magad |
|
|
Hamupipőke
| Szidnak szólnak szapulnak |
|
Kicsi
| se amit mond se amit érez |
|
| egyet kérnek – hármat hoz |
|
| mit csináljon meg az ujja |
|
| mit szorítson mit veszítsen |
|
|
Család
| Száll a szél a fák között |
| ne mérgelődj, ne köszönj, |
|
| csak úgy szép, ha négy van, |
|
|
Gyerekek
| hátulról, mint cowboy-filmek |
| hősei, nyakadba röpülnek. |
|
| Peer-Gyntöt se csípték jobban |
|
| nem cibálták, nem gyötörték |
| bajszát jobban nem pödörték, |
|
| míg a fejed szét nem megy, |
|
| vinnyognak, ködben köhögnek, |
|
| lefogják a kezed, ha ütsz, |
| lámpát oltanak, ha bejössz, |
|
| hogyha alszol, csiklandoznak, |
| ha kérsz valamit: majd holnap! |
|
| lábost tesznek a fejedre, |
| táncolsz köztük, mint a medve, |
|
| hajadból lenyisszantanak, |
| piszkálnak az asztal alatt, |
|
| gyufával gyújtják valahol |
|
| Trudi, Moni, Csiriz, a srác, |
| s Csofác, aki visszapofáz. |
|
|
Bölcsődal
|
| „Nagyon beteg a gyermekem és |
| esőben áznak a fák. Itt volt |
| egy fehér úr és azt mondta, |
| nem gyógyítja meg csak az |
| álom. Altasd el, ringasd el varázs.” |
|
|
Söröshordó
| Volt otthon egy söröshordó, |
| hogy már a könnye is sörből |
| Hogy már sírni se mer Ottó, |
| még azt mondanák, hogy attól |
|
|
|