Bál

Nincs mögöttem a múltam csak súlyos jelenem a bálterem közepén ruhámat levetem meztelen táncolok majd a botrány bálja vár minden idegen asszony rendelkezésre áll hogy forgok forgolódom nagy keringőkben én peregve puha lépttel aranyló könnyedén csillárok sugarában arany parkett ragyog negédesen suhannak kényes kisasszonyok olyan nagyon zenélnek túlfinom hangszerek egy centire a földtől a leány átlebeg és meg nem áll a pörgés agyonolajozott bokáival a térben csak forog csak forog a rúzsa oly halvány a hajnal nem tud oly visszafojtottan kelni mint az a szájmosoly Röpülünk röpülésünk szárnyröpülőivel és megtelik velünk majd minden szikrányi hely Minden zug a miénk lesz a világegyetem beköltözik testünkbe zúgva és csendesen Mindenkié lehetnék szétrebbenve a lét szikráiba de tartom az egyetlen kezét a botrány közepében a táncterem arany tündöklése meg álma a mellemre zuhan csillárok öldökölnek sebeznek ablakok a falak megrepednek de addig táncolok!