Én még sohasem éltem…
| hogy nem lehet tovább élnem. |
|
|
Vízibicikli
| Száz pillanat eggyé sűrítve |
| nagyon ragyog bennünk a nyár |
| az örvényesi strandon égve |
|
| egy halhatatlan délutánon |
| csak körbe-körbe míg az ég |
| reánk teríti mint egy álom |
|
|
Király
| Nekem az élet minden perce fáj |
| hogy nem vagyok bíborfényű király |
| csak rejtett úr és halk lépésű herceg |
| és csak az tesz királlyá hogy szeretlek. |
|
Ha szeretlek…
| Ha szeretlek nagyon szeretlek |
| ha kicsit akkor is nagyon |
| s a szívemet az asztalon. |
|
Üdvösség
| Közel kerültem minden üdvösséghez |
| macskához, hegyhez amit csak az érez |
| ki arca bőrén érzi az időt |
| az izzósárga napba merülőt |
|
| a végtelen soha se merülőt. |
|
|
Gy. T.
| Borzalmasan fáradt a Tibor |
| lehet hogy nem is „élt valamikor…” |
| csak lengett lobogott és lebegett |
| s egy ismeretlen hattyút szeretett. |
|
Húzd rá cigány…
| Húzd rá cigány te millió tücsök |
| és szépítsétek meg az éjszakát |
| csak feketeséget csak ördögöt |
|
| adjatok hitet annak kinek nincs |
| hallja Isten ha ablakán kitekint |
| akkor is ha már nem hegedülök. |
|
|
Fényes tollú madár
| A szürke égen szürke fellegek |
| szürke ágakon szürke verebek |
| egyetlen fényes tollú kis madár |
| meredeken a szürke égre száll |
| elképzelhető az hogy te lehetsz |
| kit felröpít a szárnyas szeretet. |
|
|