Félhalál

Én meg akartam volna halni ha múltkor elibém nem áll a Dunapart nagy homlokában egy tószem vékony ujjú lány azt kérdezte hogy elmegyek már nem tudtam most vagy végleg-e de arcán izzott mint a csontfény a fájdalom kék bélyege azt kérdezte hogy látja rajtam maradnék de már menni kell az ismeretlen tartományba honnan nincs visszajövetel így mondta Shakespeare-iesen de nagyon is tárgyilagosan mint ki tudja ennek a félig őrült férfinak vége van: évek óta ezt az egyetlen- egy mondatot ismételi hisz tudja hogy naponta téved: halálraítélt szereti de tudja azt is minden este minden nap minden éjszaka hogy ez a férfi már nem él csak vele érte és általa.