Minden levél
Minden levél és minden alkonyat |
neked babuskál, neked tartogat. |
|
A föllobogó fényes nyári tűz |
forróságával az ajkadba űz. |
|
Szádba, szívedbe, fogaid közé: |
örömmé égjek, váljak derűvé. |
|
Neked emel az ég fölé a táj: |
örömmé érik bennem a határ, |
|
hogy fölragyogjak neked mint a nap |
neked tartogat minden alkonyat, |
|
neked babuskál mindegyik levél, |
amely szerelmes ujjaidhoz ér, |
|
ha végül végig egy leszek veled: |
szerelem-nyár, szerelem-őrület |
|
láng legyen testünk és láng a ruhánk, |
ahogy maga az Isten szabta ránk… |
|
|
|