Örök
| csak úgy szabad szeretni. |
|
Minden levél
| Minden levél és minden alkonyat |
| neked babuskál, neked tartogat. |
|
| A föllobogó fényes nyári tűz |
| forróságával az ajkadba űz. |
|
| Szádba, szívedbe, fogaid közé: |
| örömmé égjek, váljak derűvé. |
|
| Neked emel az ég fölé a táj: |
| örömmé érik bennem a határ, |
|
| hogy fölragyogjak neked mint a nap |
| neked tartogat minden alkonyat, |
|
| neked babuskál mindegyik levél, |
| amely szerelmes ujjaidhoz ér, |
|
| ha végül végig egy leszek veled: |
| szerelem-nyár, szerelem-őrület |
|
| láng legyen testünk és láng a ruhánk, |
| ahogy maga az Isten szabta ránk… |
|
|
Köd
| Elmondhatatlan ködben élek |
| hogy nem tudom már hogy ki vagy |
| de azt remélem megérintem |
|
| és megérintem hogy ki vagy. |
|
|
Nap-leány
| röpül, kacag, pörög, sír, |
|
| mint hűs szobán a dallam, |
|
|
| akkor már nincs erő lenn, |
| fölszáll, közvetlen Isten |
|
|
|
Hattyú
| Árnyék, árnyék! – kiáltották utánam |
| ha végigsuhantam a rét felett |
| most röpülök hattyúi ragyogásban |
| és hattyúnak néznek az emberek. |
|
|
Egy Dáliának
| Én már csak abból élek ha adok |
| neked szívet virágot kacatot |
| nem tudom mit csináljak nélküled? |
|
| Nem tudja mit csináljon kezem, |
| csak ha rád várok akkor létezem, |
| csak akkor lélegzem, ha csókolok |
| a csókjaidból levegőt szívok. |
|
| Őrjöng a tér és szétrobban a perc: |
| mit csinálsz? hol vagy? szeretsz? hogy szeretsz? |
| csalánként perzsel a torok, |
| megfulladok s te nem tudod. |
|
| Csak attól élek ha rád gondolok |
| szívemben látom lengő alakod |
| benned veled általad szeretem |
| halálomat – s maradék életem. |
|
|
Félhalál
| Én meg akartam volna halni |
| ha múltkor elibém nem áll |
| a Dunapart nagy homlokában |
| egy tószem vékony ujjú lány |
|
| azt kérdezte hogy elmegyek már |
| nem tudtam most vagy végleg-e |
| de arcán izzott mint a csontfény |
|
| azt kérdezte hogy látja rajtam |
| maradnék de már menni kell |
| az ismeretlen tartományba |
| honnan nincs visszajövetel |
|
| így mondta Shakespeare-iesen de |
| mint ki tudja ennek a félig |
|
| évek óta ezt az egyetlen- |
| hisz tudja hogy naponta téved: |
|
| de tudja azt is minden este |
| minden nap minden éjszaka |
| hogy ez a férfi már nem él csak |
|
|
Sóhajok
| ezt láttam első pillanatban |
| a két kezed között maradtam. |
|
| szembe jövő lány aki voltál |
| s annak maradsz meg a síromnál. |
|
| Én most már annyira szeretlek |
| ne legyenek akik kibírják. |
|
| mennyországa az égbe ível |
| mellkasommal s meztelen sível. |
|
| magamat mint egy hóhérpallost |
| a te véred s az én vérem csillog. |
|
| agyban ágyban és ámulatban |
| mint fölszikrázó gyöngygolyó |
|
| híjával azt kérem tetőled |
|
|
Hold-ének
| Én úgy szeretlek mint a Hold |
|
| hogy úgy szeret hogy nem lehet |
| csak bombáz és csak sugaraz |
| csak te vagy neki ő neked |
| hogy fuldokolsz és fuldokol |
| csak jajgat és csak visszaver |
|
| Ó, jaj, a Hold az én vagyok |
| hogy fölnyissam szívem egész |
|
| – és nem baj hogyha meghalok – |
| beburkol bevon mint a köd |
| míg megőrülsz – megőrülök |
| – s megfojt miközben énekel. |
|
|
Hagyaték
| Mindent neked akartam hagyni, |
| mint egy hatalmas hagyatékot, |
| hogy mikor meg akarok halni, |
| legyen „vagyonomhoz” elég jog, |
|
| pedig ez csak kis jele annak, |
| amit szeretve erőltettem, |
| valójában én tőled kaptam |
| mindent könnyedén egyösszegben. |
|
|
Eskü
| Mindent neked hagyok illatos nyakéket |
| fülönfüggőket bársonyt és pénteki ebédet |
| hal hús hol hús a hal – busa – busásan és teérted |
| mindent neked hagyok antilopot temérdek |
|
| Ez az én esküvőm Esküszöm földre égre |
| veled voltam a legboldogabb évről évre |
| esküszöm az arany csillagok fejére |
| veled vagyok mielőtt életem véget érne |
|
| Veled vagyok Kötés Rángásban ideglázban |
| hogy felforrósodom az isten igazában |
| esküszöm: te vagy a villanásom ágyam |
|
| Esküszöm a réteken futó fekete farkasokra |
| a fűre ahogy a szél a haját összefújja |
| a tűre az ideget kivájó könnyű karra |
| esküszöm a békére következő viharra |
|
| Esküszöm esküvő esküttevő szavával |
| eljegyeztelek magamban a széttörött halállal |
| ahol a cserepek összeilleszkedve vállal |
| számolnak szerveim beváltható szavával: |
|
| hogy te vagy te hogy te örökké tudsz te lenni |
| ezen kívül a föld pokol Isten hatalma semmi |
| az égen nem marad felhő csillag szemernyi |
| ezen kívül nem lehet énekelni |
|
| Csak tested örökös fölfénylő bársonya |
| mered és meredeken hanyatlik át oda |
| ahol ragyogni ragyogó test soha |
| nem tudott szebben mint tested bársonya |
|
| Így csak szakad az űr és tündököl a semmi |
| ahol tükörben arcodnak muszáj lenni |
| vakítóan fintoros füllel percnyi-figyelni |
| hogy te vagy te hogy te örökké tudsz te lenni. |
|
|
|