Bor-ballada
Villon egy szép napon haza
akart már menni a halálba
ami kapuját nagy laza
mozdulattal félig kitárta
hiszen tudta hogy minden út
a titokzatos tájba torkoll
és kissé már megháborult
a szerelemtől és a bortól
Őrületes energiát
fektetett népbe és hazába
hogy békén élhessen tovább
s ne őrültek házába zárva
a nép elkurvult a haza
lézengő ritterekre bomlott
s részegen tántorgott haza
a szerelemtől és a bortól
Tovább feszítette a húrt
a fokozatos öngyilkosság
is sokkal jobbnak bizonyult
mit gyakorolt az őslakosság:
nem dolgozott túl-dolgozott
nem mondom szép sztálini kor volt
mindenki hektikát kapott
a szerelemtől és a bortól
Herceg – ki finom véredet
változtattad tokaji borrá
és fölfeszített testedet
mozsárban őröltetted porrá
s Mária Magdolna haja
csillant előtted mint az óbor
kérlek ne kergess még haza
a szerelemtől és a bortól!
Istenhegy, 1992. április 6.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]