Hó-könny

Viszont esik a hó és az arra való hogy meglássam a kertet amit már elfelejtett az ember míg fetrengett s magáért könnyet ejtett a kórház lassú ágyán hogy ott maradt a párnán a foltja mint a márvány lemezén a szivárvány most kavarog a hó mintha a nagyapó lisztet szórna a kertre sütemény-fenyvesekre vagy fújna elkeseredve hogy végül is a hó a pingálnivaló a kertet is kifesse hogy végleg elfelejtse az ember amit árván benn ejtett ott a párnán és meglássa kertben fölgyűlő hószemekben a fölső égi könnyet mit a nagyapó ejtett az öreg csirkefogó mikor esik a hó.