Bezárva

Bezárva harminckét napig a kórház börtönébe gyógyultam mint a lassú seb „önnön” szívemig érve a lift melletti résnyi fény a kék eget mutatta nem hittem hogy a két szemem valaha visszakapja A tűzfalak közt látható trapéznyi ég kitárult fényével meggyőzött a jó istenke igazáról hogy megment és majd fölemel a lélek érzetébe ahol elönti szívemet a földöntúli béke de az maga az elmúlás! az ellen kapálództam így erőltettem a futást a lépcsőkanyarokban és úgy róttam a folyosót a sakk-kockákon járva mint aki eljut mihamar az isten igazába Harminckét fáradt nap után felöltöztettek engem ahogy a szülők a csecsemőt hogy bölcsődébe menjen járni tanuljon a fiú a lépcsőn föl-le mászva – most itt ülök a szabadság nagy börtönébe zárva Nézem az elhulló havat előttem a világba szél fújja mint a madarat S én kapkodok utána.