Nem féltem

Nem féltem a haláltól mikor közelről mellbe lőttek hogy egyszerre csak eltűnök mert ismertem az eltűnőket nem: hogy az erdőfák közül egész közelről rámsoroztak és beestem a kivégzettek közé ahogy a bábu-holtak mint a pirosló Goya-képen agyonlőtték a felkelőket kirobbanó torkolattűzzel simán mint a kutyát lelőnek mikor elvittek a bugyorba vagyis a purgatóriumba ahol úgy táncol minden ágy a félelemtől mint a rumba hol vér fröccsen és seb szakad társunk vére arcunkba spriccel csak fogtam a hordágyamat – a pokol sem szakít el innen Nem féltem a haláltól egyre néztem a nem látott eget határtalan tudtam hogy megvagy és én is mindig megleszek.