Nap – hold
| Villódzni látom a szemedben a napot |
| s ahogy ragyog a hold ha hűvös este lesz |
| égi morzejelek a zöld táviratot |
| boldogan betűzik: szeretlek és szeretsz. |
|
Vaku
| Emlékszel mikor napra-nap |
| ami most majdnem eltalált? |
|
| Hogy szép voltál. Gyönyörűen |
|
|
Balatoni nyár
| Agyamban ég a balatoni nyár |
| piros-fekete pillangómadár |
| zümmög Zamárdi régi zugain |
| ó mennyire szerettem uraim! |
|
| Itt fekszem infarktusban bénamód |
| rúgnám magamról le a takarót |
| olyan meleg van végig testemen |
| még most is, uraim, mennyire szeretem! |
|
|
Álmaim
| s elnézegettem mint az őrült |
|
| a homályos ködös vásárokon |
| mikor a lovak nagyot horkantak |
| s birtokoltak egy birodalmat |
|
| ők immár siettettek volna |
|
| én csak az álmaimat néztem |
| melyik kifestettebb melyik szebb |
| finom selymüket tapogattam |
| melyik lánynak adjam melyiknek? |
|
| én csak egyetlenegyre gondoltam |
| szemében fényére csillagoknak |
| lobogtattam a keszkenőket |
| s lovaim az égig lobogtak. |
|
|
Lebegés
| Csak arra emlékszem hogy éltem |
| lebegtem a homályos fényben |
| de tudtam – a tiéd vagyok. |
|
Szunnyadás
| Nem léve – lenni: ez a technika |
| bármit is gondol az istenfia |
| átszellemülten ahogyan lehet |
|
| Fénykép az agyban – aztán meghalunk |
| a ködpapíron kifinomulunk |
| nézegetik családi albumokban |
| hogy ki lehetett ő – és én ki voltam? |
|
|
Galéria
| Merítőhálóval von föl a nap |
| egész magasra a város fölé: |
| látni a fehér tartományokat |
| hol tulajdonképp minden az övé |
|
| látni a horpadt arcú házakat |
| a kimagasló könnyű háztetőket |
| mik a sötétből előugranak |
| a hóesésből előveszkelődnek |
|
| látni Budapest geometriáját |
| hol a város lakossága lakik |
| ahogy csupán az angyalok ha látják |
| a havas utcák sötét zugait |
|
| a meredek kis budai hegyen |
| hol lábának földet kell érnie |
| mit kijelöl egyetlenegy helyen |
| s magába rejt a világegyetem. |
|
|
Gordius
| Őrült igazság fekszik fényesen |
| az én szívemben hogy nem lehet így sem |
| élni meg így sem amíg kényesen |
| meg nem oldja a sorsomat az Isten. |
|
|