Beteg vagyok…
| szép álmok messzeszállnak |
|
| nem élünk csak a ráncért. |
|
|
Jöjjön a nyár…
| Jöjjön a nyár szívemre száll |
| színes szavát vad parazsát |
|
|
Zokog a szó…
| de megteszem de fölmegyek |
|
|
Valaki sír…
| nem is tudom hogy könny-e? |
|
| folyik elő s azt jelzi hogy |
|
|
A májusi hold…
| A májusi hold mint a kobold |
| közül nem menekülök én sem |
|
| csak bolyongok és ragyogok |
| tüzet gyújtok és jelt adok |
|
|
Szanatórium
| negyvenegy napja benne élek |
| ahogy várban a véglegények |
|
| hada s megjelennek a kertben |
|
| míg éles testem is elhull |
|
|
Egy tükör voltam…
| Egy tükör voltam a nagyszobában |
| bennem magát milyen legyen |
| a mosolya a válla a kontya |
|
| a nők negéddel nevetgéltek |
| magam már eluntam a tükröt |
|
|
Míg újra megtanultam…
| Míg újra megtanultam enni |
| belőlem nem maradt meg semmi |
|
| a nagy hasam a nagy szívem |
| nem marad hátra semmi sem |
| csak az a konok Gyurkovics |
|
|
|