Dália

A szabadságot láttam benne meg a fölívelőt a szerelmeset a sietőt a soha véget érőt a mindig újat soha el nem későt a szabadságot láttam benne meg Mint valami végtelen fényeset a csillagokból érkező szelet nem evilágit hanem amit álom áraszt reánk túl a realitáson valami végtelenül fényeset Nem tudom hol talán a homlokán csillant valami? Vagy a jobb bokán? Kifordult égett zürmögölve lángolt a tűz szemében Vagy a homlokán volt? Nem tudom hol talán a jobb bokán Soha nem volt egy percig ugyanaz se érett démon se leány-kamasz mindig csak közte mint a szeme-közte vadmacska fut a rácsok közt örökre soha nem volt egy percig ugyanaz Magamba szívtam minden sugarát mint szabadság kivánja önmagát kitárult robbant minden percben égett megváltoztatni az emberiséget magamba szívtam minden sugarát Egyszerűen azt kéne mondani: láttam a lelket Ez is valami a fény a tűz talán a jobb bokán volt „köszönöm benned a lelket a lángot” egyszerűen ezt kéne mondani.