Retúr

Rohanok mint a jaj – még élni élni élni ahogyan száll a hang szakadva – szertelen száguldok kapcsolok az északi a déli megbűvölt Balaton fölötti tereken Alsóőrs tűfínom templomtornya fehéren a fakó fák közül lebegve kilövell – gázt adok kapcsolok hogy hátha még elérem azt a helyet ahol „már nincs számomra hely” De még nem érem el – se országom se békém – az általánosat se meg a helybelit csak száguldok vagyok: a dombok meredélyén kimondhatatlanul nagy napkorong feszít Csak száguldok Tovább Az erdők kanyarán túl érzik a vattaszép felhők finom szaga A mutató inog: száznegyvenötbe rándul – már a tér fut belém – a kocsi áll maga A haza áll maga Röpülök már kilőve verdeső vadlibák vonuló véjeként a boldog elveszett és gyermekkori őszbe hol két fasor között kéken kinyílt az ég.