2000

Itt reszket a kétezer évnek legutolsó pillanata, s ha a gyertyák csonkig is égnek, s ha ránk dől az égi szoba, ha kétezer év lobogása hátunkban az égre felér, ne gondoljunk soha másra, csak arra, mi tiszta fehér. Még itt gomolyog fura füstje az elmúlt kétezer évnek, gondolj csak a fényre, ezüstre, ha a gyertyák csonkig is égtek. Itt áll ez a kétezer év még bedőlve romokba mögötte, de élünk mintha ma élnénk és kétezer évre előre. Az elmúlt kétezer évből másztunk fel a reimsi toronyra, és imbolygó tetejéről léptünk fel a holdba, vihogva: nevetünk, szeretünk, muzsikálunk, mint nagyszívű Assisi, Dávid, s a Hold, keserű útitársunk hallgatja a Föld muzsikáit, dobolunk csak az ősi dobokkal, hogy vége a kétezer évnek, mert akkor is eljön a hajnal, ha a gyertyák csonkig is égtek.