Kék – zöld

Ha a párnáján balra fordul át látom a szemegödrét homlokát szeme kilángol mint a kék követ ki Istentől hoz üzeneteket ilyen szem nincsen Néha egyszerű kínai porcelánból szűrt derű aztán fölvillan kínzó fekete lüktető tű-nyíl lesz közepe fehéres gömbje még alfába kékül kék önmagának emlékezetéül mert aztán lassan hosszan földereng a zöld vadon zöld fűi közt a csend s a visszafojtott szűk pupilla-szárny rebbenne szállna törne vissza rám a fekete madár s mint vad a vadra egy pillanatra sem hagy önmagadra verődik lebben verdes és kiált mint apáca az áve-Máriát eseng mesél szentek extázisával és röpül a kínai falon által Mandzsúriából misztikus ködök közül kitör kiáltozik: jövök! hisz végül csak a zöld van csak a zöld mely minden füvet fát magába ölt mohó és elszánt gyöngéd és kevély és villog mint a kard élén az él hogy él hogy él hogy él de mit beszélek nem bírom elmondani az egészet csak ránézek kék-zöld szemeire mindegy milyen Szívem szakad bele.