Az én babám

Az én babám elég tökéletes elég fiatal kicsit életes középen lenne: reneszánsz-kori és vele élni mint a dzsembori Az orra íve bársonyos barokkos állatbarát legyeket sose fogdos de elfelejti a virágokat pedig veszek neki elég sokat Alfázik mint a szfinksz ha maga van mint kinek külön oázisa van Kleopátra és Éva egyszemélyben és én nagyon szeretem kérem szépen Olyan örömmel úgy eszi a lekvárt mint egy fantazmagóriát a nem várt eukaliptusz lassú levelét mint Egyiptomban egy zsidó cseléd Aki különb az úrnőjénél egyre a szabadságra vágyik lekezelve azokat akik rabságukban tartják: hogy hatalomnál nagyobb az igazság Lábfeje pici apró körmei fölfénylő életemnek tükrei melyekben néha meglátom magam kétségbeesve mégis boldogan Füle ovális mintha Monsieur Ingres rakta volna rá – előkelő bár fúrt lyukába beerőszakol egy-egy követ mit talál valahol a rendetlenség lassú közepén ami mikor rokokó lassú bál van forog köröttünk: néma könnyű táncban arcán-nyakán nincsen sehol se ér csak ő csak ő van régi hősi etruszk leány akit már nem-szeretni nem tudsz rajongva érte mert rajongani azért lehet csak aki római! Hősnő vagy nő-hős mint az óvodában a gyerek örülök hogy rátaláltam ő játszik velem ahogyan a fény a sötétséggel ővele meg én.