Béka

Mint az elterült béka az ágyon fekszel keresztben anyagi maradéka annak amit szerettem mert szeretem. A száját lüktető halántékát ha lábat keresztbe vált át szeretem ezt a békát ki alszik nélkülem most elingó kék ködökben szerelmes ingeket mos gyűszűnyi köldökében keresztbe vetve mintha a béka fekszik hasmánt a kék ködökbe ringva a napsugár a hajpánt szeretem úgy ahogy van a lábhegyét az álmát a fényes napsarokban elnyúlt őbékaságát ha alszik ha kuruttyol a kék tavakban este s nem tágítva az útból ül elszemtelenedve de én tudom: királynő még akkor is ha ásít vagy ha békába átnő Szeretem mindhalálig.