Jean Coeurier balladája

Dülöng az épület ahogy a szív berobban nem lehet nélküled élni a fordulókban ahogy törtetsz a lépcsőn fulladva és esetlen megértem bárha későn hogy te vagy az egyetlen Néznek az oroszlánok a lépcsőfordulóban magam a liftbe szállok ahogy a szív berobban az intenzívre visznek dülöng az épület tulajdonképpen Istent sem értem nélküled Ülök az üres széken várok rád az oroszlán alatt s tulajdonképpen az Isten záporoz rám annyira van a bajban persze a te szemedben kit teljesen ahogy van magában úgy szerettem Most gyógyulok Halálom után ülök a széken és a jöttödet várom a hallban kérem szépen Jézus csak arra kérlek őrizd meg a karomban – Az oroszlánok néznek a lépcsőfordulóban.