Gyerekszekrény (VIII.)

– Gyerek gyerek – ordítanda nagyanyja Györgyi után – hová tűnt az ebadta nyugton egy pillanatig sem maradna Most meg egyszerre eltűnt a szobából ahogy isten az istenigazából kiröppent elment elszállt mint a kámfor Keresték anélkül hogy észrevennék a sarokban húzódó árva szekrényt amelyikbe épp unokája elfért Ott gubbaszkodott ahogy annyian Lillácska Ágnes Klári Marian az élet titkos fiókjaiban Aztán idővel egyszerre előjött arca mosolygott szeme elkenődött nézett körül olyan volt mint a felnőtt De néha hogyha lángolt nevetett a bőrén is érezni lehetett a kicsi Györgyit ezt a gyereket a szekrény fű-fa tíkfa jószagát a bútor behízelgő bársonyát – főleg ha nem volt rajta nagykabát.