Fűillatú szekrény (V.)

A szekrény ódon illatában állott, én pedig a szobában, mint a vendég lebegve, mintha lennék s mégse lennék, aki a mély gyerekvilágba látott, ott látta meg az ötéves leányt, ki szintén úgy állt a térben, mint a vendég, bársonyruháján lebegett a másni és vonzotta a Keltscha von Rodek név. Ő lett a párom negyven év után és együtt alszunk most az illatárban ötévesen, mert ő az a leány, akire mindig szívszorongva vártam.