Várkisasszony (IV.)
A várkisasszony szekrényébe zártan |
titokban él a szelíd szerelem, |
megvallom, magam is csak arra vágytam, |
hogy ez a szekrény végre meglegyen. |
|
A várkisasszony szekrénye borongó |
fénysárga tíkfából készült erőd, |
sok titkos erkély és fiókos ajtó |
ami elzárja és kinyitja őt. |
|
A várkisasszony szívéhez van egy kulcs, |
aranycirádás, milliméteres, |
de a leányról soha semmit nem tudsz |
meg, ha nem tisztán, igazán szeretsz. |
|
A várkisasszonyt nem lehet szeretni |
csak úgy, ahogyan ő kívánja, ő, |
titkos fiókok mélyéből kerül ki, |
a rekeszekből penderül elő: |
|
fényes lábával áll a hátamon, |
s tapos rajtam, amíg csak el nem alszom, |
amíg el nem ismerem boldogan |
– de elismerem: ő a várkisasszony. |
|
|
|