Várkisasszony (IV.)
| A várkisasszony szekrényébe zártan |
| titokban él a szelíd szerelem, |
| megvallom, magam is csak arra vágytam, |
| hogy ez a szekrény végre meglegyen. |
|
| A várkisasszony szekrénye borongó |
| fénysárga tíkfából készült erőd, |
| sok titkos erkély és fiókos ajtó |
| ami elzárja és kinyitja őt. |
|
| A várkisasszony szívéhez van egy kulcs, |
| aranycirádás, milliméteres, |
| de a leányról soha semmit nem tudsz |
| meg, ha nem tisztán, igazán szeretsz. |
|
| A várkisasszonyt nem lehet szeretni |
| csak úgy, ahogyan ő kívánja, ő, |
| titkos fiókok mélyéből kerül ki, |
| a rekeszekből penderül elő: |
|
| fényes lábával áll a hátamon, |
| s tapos rajtam, amíg csak el nem alszom, |
| amíg el nem ismerem boldogan |
| – de elismerem: ő a várkisasszony. |
|
|
|