Manók szekrénye (II.)
Manók süvöltenek egy kis sarokban, |
és követelik vissza lányukat |
a régi trónra, ahol egyre jobban |
kiterjeszti szárnyát az alkonyat. |
|
Manók matatnak mindegyik fiókban |
és feszegetik a rekeszeket |
kis körmükkel – keresve egyre, hol van |
a trónkövetelő leánygyerek. |
|
Felnőtt a lány. És ember lett belőle. |
De szép száján misztikus mosolya |
előreleng a ködlepte időben, |
s fején ragyog a régi korona. |
|
|
|