Lesunyt fejjel futottak a srácok az utcán, előremeredve, a pékség előtt, a Batthyányi téren állt a tömeg szorongva kenyérért. A Széna tér felől ágyúztak, szovjet tankok faroltak be az Ostrom utcába. Mindenki félt.

A gyerekek lesunyt fejjel futottak, vacak kis puskájukat maguk előtt tartva, mint az indiánosdiban. De meghaltak.

Srác, 56

Leteríthetnek sortüzek

nem ölik meg a szívedet

lyukas zászlódat lengeted

Szemhéjad égre forduló

rései közt a szemgolyó

gömbjét betemeti a hó

Bevörösül a kockakő

ez a nyíltszíni temető

mindenki látja: ő az ő

Géppisztolyt tart U alakú

tenyerén fején koszorú

csüng tizenötéves fiú

A labda mint hamar megúnt

gyerekkor végleg elgurult

mögötte elmarad a grund

Nevet nevet Kis ráncai

közül kiálló fogai

csak most kezdenek látszani

Akit a golyó eltalál

maroknyi haja összeáll

mint a halál

Fejét az égre fölveti

már nincsenek emlékei

az Isten sem dédelgeti

Bazaltvirág betonvirág

már nem beszél már nem kiált

lelőtték mint a banditát

Ó jaj nekünk és jaj neki

az anyja sem kell már neki

kis mennyei sehonnai

Leteríthetnek sortüzek

nem ölték meg a szívedet

lyukas zászlódat lengeted.