Úgy mondja a történelem, Lengyelország a XVIII. század végétől 1918-ig nem is volt. Állandóan nem volt, aztán, alig ocsúdott, a II. világháborúban legázolták. Varsót föl se akarták építeni többé, ma is van olyan része, amelyet romokra raktak, dombokra. Lekaszabolták a zsidaikat, az orosz hadsereg (a szovjet és dicső) a Visztula balpartjáról várta és nézte, amíg a németek leirtják a varsói felkelést, aztán amazok is fölirtották a maradékot. Gyerek-játékszobrok hirdetik a fegyveres harcot, 56-os kommunista kiállításunkat sem engedték, mert a gyerekek csak forradalmárok lehettek. Igazuk volt.

Maguk vagy hatmillióan haltak meg. Mégis nemzet lett belőlük.

Hogy van ez?