Nagy volt a hó, recsegett a szán. A pap – éles, szép arcú, lobogó szemű – hátrahajolva énekelt, a hó betakarta az arcát. A gyerekek nyomorultak voltak, kis csetresz-bűnözők, fabrikáltak a műhelyekben, enyv szaga szállott. Ahogy a pap fiatalos hangja a Csík-Birodalom lankáin.

Késő éjszaka értünk el a Gyilkos tóig, a sötétben állottunk előtte.

– Itt van a Gyilkos tó. A mélyéből nagy-tört fák hatalmas karói állanak ki, hogy fölnyársalják, aki beléje vettetik – mondta Csoóri s körbe mutatott, a víz lehe fölé.

Mi néztük a sötétet.